Kovács Elekné egy rövid élettörténetet küldött nekünk:
„Már nem épp fiatalon, egy munkaszervező irodán keresztül kerültem ki Anglia-London Surryba. Itt olyan emberek számára kerestek házi betegápolót, akik nem képesek ellátni magukat. Angol nyelvtudásomnak köszönhetően sikerült jól bedolgoznom magamat. Kaptam egy körzetet 7 gondozottal. Őket naponta látogatom – akár, ha szükséges többször is. Feladatom a gyógyszerbeadás, bevásárlás és gondozottam orvoshoz kisérése. Természetesen ezen kívül is minden kívánságot teljesíteni szoktam, a megbeszéltek szerint. Egy helyen fél-egy órát tartózkodom. Mivel egy környéken vannak a címek, az utazás nem számottevő. Családommal élek, van két gyerek, így igazából csak néha a honvágy, ami eluralkodik rajtam. Sajnos szüleim már nem élnek, ezért ritkán is járunk haza. Talán karácsonykor, hogy jó töltött káposztát és kocsonyát együnk.”
