A szíriai kurd kisváros abban reménykedik, hogy ez majd ösztönzően hat a nemzetközi együttműködésre az Iszlám Állam elleni küzdelemben – számol be erről a New York Times.
Nem sokan, alig néhány tucatnyian érkeztek a városba a Szabad Szíriai Hadsereg lázadói közül és százötvenen az iraki kurd pesmergákból, kevés fegyverrel és lőszerrel. Nem biztos, hogy ennyien elegen lesznek ahhoz, hogy megforduljon a város szerencséje. De mivel ez az erősítés az első, amit Törökország többhetes diplomáciai feszültség után mégis átengedett az országhatárain, Kobani vezetői bíznak benne, hogy a török-amerikai nézeteltérések véget érnek és a két állam dűlőre jut az Iszlám Állammal szembeni harcokban.
AFP / Serhan Kucuksahin
Törökország vs Egyesült Államok
Az Egyesült Államok folyamatosan légicsapásokkal támadta a Kobanit ostromló ISIS-harcosokat, a NATO tag Törökországot is hetekig arra ösztönözte, hogy nagyobb mértékben avatkozzon be. A törökök azonban erőteljesebb amerikai lépésre vártak, mely a szíriai elnököt, Bashar al-Assadot is elmozdítaná a pozíciójából. Törökországnak a szíriai és iraki kurd közösségek támogatásával is fenntartásai voltak, tekintve, hogy ez hatással lehet saját nyugtalan kurdjaira is.
Az elemzők szerint bár kulcsfontosságú, hogy Törökország engedett az amerikai nyomásnak, de azt is figyelembe kell venni, hogy a szerdán küldött csapatok csupán apró lendületet vittek egy bonyolult regionális konfliktus éppen zajló küzdelmébe.
„A szíriai és iraki háborús erőfeszítések egy alakuló folyamat részei” – magyarázza Soner Cagaptay, török politikai elemző. „Nem úgy néz ki, hogy lenne átfogó stratégia, ami alapján végrehajtják a lépéseket. Az eseményekre reagálnak.”
Bár a külpolitikai fejlemények felvillanyozták a szíriai várost, az elemzők azt is kiemelték, hogy a Kobaniban zajló harcok stratégiailag kevésbé fontosak az Iszlám Állam ellen folyó háborúban.
A nemzetközi légicsapások ellenére ugyanis az Iszlám Állam számos területet szerzett vagy tartott meg. A dzsihadisták több tucat iraki szunnitát öltek meg Bagdadban, valamint támadást indítottak a szír Homsz melletti gázlelőhelyek megszerzéséért.
Az amerikai légierő szerdán tovább folytatta az offenzívát az ISIS-harcosok ellen, akik már Kobani egyharmadát elfoglalták. A légicsapások az elmúlt két napban ritkultak, mivel a harcok nagyrészt utcáról utcára zajlottak. Az iszlamisták a város környéki falvakba is befészkelték magukat, ahol kevesebb nemzetközi ellenállással találkoztak.
Arról, hogy a kurd védelem tudja-e tartani a várost, Ray Odierno tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke szerdán este így nyilatkozott: „a légitámadásokkal és a lehetséges pesmerga erősítéssel, azt hiszem, van rá esély, hogy sikerrel járjunk.”
Forduló hadiszerencse
Huszein Manszúr Karam pesmerga tábornok arról számolt be, hogy a szárazföldön Törökországon keresztül utazó utánpótláscsapatok már szerdán megérkeztek Kobaniba.
A parancsnokok azt mondták, hogy nehézfegyverzet kezelésében jártas harcosokat válogattak mind a két nagy kurd politikai erő, a Kurd Demokrata Párt (KDP) és a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) katonai egységeiből. A nyilvánvaló politikai gesztus azt üzeni, az egész iraki Kurdisztán támogatja a kobani ellenállást.
Egy anonimitást kérő magas rangú amerikai katonai tisztviselő úgy véli, hogy a Kobaninál „kialakult patthelyzet” esetében minden segítség elkel. „Hosszú távon a logisztika nyeri meg a háborút, a felszerelés és a harcosok áramlása létfontosságúvá válik. A szerencse lassan a kurdok javára fordulhat.” Majd hozzátette: „Minden haladás a török közreműködéstől függ”.
Törökök vs. kurdok
A régóta konfliktusokkal terhelt török-kurd kapcsolatot tekintve „igen jelentős, hogy Törökország megengedte, hogy szuverén kurd erők keljenek át a határain” – magyarázza Yezid Sayigh, katonai elemző. Ennek ellenére Törökország „óvatosan cselekszik, hiszen meghagyja magának az esélyt arra, hogy más irányba lépjen, hídfőként funkcionáljon, vagy korlátozza az átkelést. Még nem ért eltervezett mozdulatának végére. Ez egyfajta finom tánc alkotóeleme, melyben az USA Törökország partnere”.
Kobani segítése főként PR-fogás volt, az igazi diplomáciai harc még folytatódik. Törökország ütközőzónát szeretne létrehozni Szíriában, hogy visszatérhessenek a menekültek, ehhez az Egyesült Államoknak és a többi szövetséges államnak is a segítségére szorul. Sayigh szerint a török kormányt komolyan frusztrálja az amerikai nyomás jelenléte, mely arra kényszerít, „hogy olyasmit tegyenek, amire az USA hasonló helyzetben nem lenne hajlandó”.
Cagaptay török elemző úgy látja, a Kobaniban található katonai erők összetétele igen sok reményre ad okot. A Kobanit védő egységek ugyanis egyszerre tömörítik a szíriai arab felkelőket, az iraki kurdokat, a helyieket a török Kurd Munkáspárttal (PKK) kapcsolatba hozható Szíriai Kurd Védelmi Egységből (YPG). „Ez óriási eredmény, először történik ilyesmi” – állapítja meg Cagaptay, aki szerint „így akár jól működő kapcsolat is kialakulhat a három csoport közt, egy közös gyökerekből táplálkozó általános katonai stratégia kezdeteként”.
