A Budapest-Kijev járaton az utasok között nem érezni semmilyen feszültséget. Megérkezéskor a reptéren mindenki útlevelét alaposan ellenőrzik, de a határátkelőnél sem látni szigorított beléptetési protokollt.
Minden csendes és nyugodt, annak dacára, hogy vasárnap népszavazás fog dönteni az Oroszország által megszállt Krím félsziget sorsáról. A reptérről rövid alkudozás után a Majdan térre megyünk taxival.
A barikádokat, ahol néhány hete durva harcok folytak a Berkut (rohamrendőrség) és a tüntetők között most virágok borítják, de a sátrak állnak és a Pravíj szektor (Jobb szektor) terepszínű szélsőjobbosai még mindig kiképzéseket tartanak a Majdan Sajtóközpontjának helyet adó épület előtt, vagy a mozgósításra felszólító újságaikat osztogatják a tér látogatóinak.
Bár Janukovicsot sikerült eltávolítani a hatalomból és jelenleg Arzeníj Jacenyuk miniszterelnök irányítja az országot, úgy tűnik a téren tüntetőknek nem sok bizalma van az ellenzéki kormányzat iránt. Nyomát se látni annak, hogy bárki is el akarna vonulni a térről, a felszedett utcakövek még mindig takaros kis halmokban állnak a tér bejáratai előtt, ha esetleg megint támadna a rendőrség.
Délután háromra érünk ki a Majdan térre. A tér főszínpadán éppen misét celebrál egy ortodox pópa. Idősebb emberek és sapkájukat a kezükben gyűrögető fiatal egyenruhás fiúk imádkoznak. Süt a nap és jó idő van.
A járókelők fényképezkednek a megfogott és szétvert rohamkocsik előtt, vagy pingpongoznak az immár a tér védelméért felelős Samabarona Majdan (A majdan őrsége) főhadiszállásává avanzsált városháza előtt. A metró aluljáró is újra nyitva van.
Készítek néhány fényképet majd stílszerűen a Krím étterem felé veszem az irányt, ahol Szergej Viszockíjjal, a liga.net újságírójával és az ország egyik legismertebb politikai elemzőjével van találkozóm.
„Sajnos nem tudok veled menni a Krímbe” – mondja. Ismerik a nevét az ellenőrzőpontoknál álló berkutosok, elmondása szerint vérdíj van a fején. A Majdan teret eredetileg is javában krími származású, oroszajkú rohamrendőrök támadták, akik Janukovics bukása után visszatértek a félszigetre. Sokan automatikusan orosz állampolgárságot kaptak az eszkalálódó krízisben, jelenleg pedig kék egyenruhájukban ugyanazok a rendőrök ellenőrzik a félszigetre való bejutást, a felségjelzés nélküli oroszajkú katonák mellett.
Az is kiderül, hogy nem lesz egyszerű menet bejutni: az ukrán újságírókat már az ellenőrzőpontokon letartóztatják, ha pedig sajtós felszerelést, elsősorban kamerákat látnak, azonnal elkobozzák őket.
Három Majdan-aktivistát, név szerint Olekszandra Rizatszevát, Olena Maksimenkót és Katerina Butkót két napon keresztül tartották fogva és kínozták a Berkut-főhadiszálláson. Nemrég kerültek elő.
A sajtómunkásokkal szembeni durva fellépés az elmúlt napokra lett csak jellemző. Korábban könnyedén be lehetett repülni a félszigetre, jelenleg az egyetlen út a vonat vagy a zöldhatár Kharszon közelében, amit aláaknáztak az oroszok. Szergej ezt a két opciót javasolja. Vonattal éjszaka érdemes utazni, így a legbiztonságosabb. Ha azonban leszállítanak, akkor még mindig meg lehet próbálni autóval.
Szergej segítene, de nem mer, vérdíj van a fején
Hosszasan telefonálgat. Mikor végez, közli, hogy a Pravíj Szektor brigádja szeretettel vár Kharszonnál, hogy segítsen „eligazodni” a környéken. Megkapom néhány ukrán tábornok telefonszámát is, akik nem álltak át az oroszokhoz és tartják a bázisaikat a félszigeten, tatár aktivisták elérhetőségét, akik segítenek odabent, ha bejutok. A nagy orosz deportálások miatt, a tatár kisebbség ugyanis kifejezetten oroszellenes a félszigeten, gyakorlatilag ők viszik körbe az egész külföldi sajtót.
