Január végéig biztosan nem térhet vissza gyermekével Magyarországra Nyíri-Kovács Patrícia. Amint arról írtunk, a magyar nő és hároméves fia tavaly november óta akarata ellenére él a Franciaország tengerentúli területének számító Francia Polinéziában.
Megérkezésük után a nő francia állampolgárságú férje elvette útlevelüket és a visszaútra szóló repülőjegyeket, majd tudtuk nélkül bejelentette őket Bora Bora szigetére állandó lakosként. Idén áprilisban beadta a válókeresetet, és azt akarja elérni, hogy a helyi igazságszolgáltatás döntsön, jóllehet annak nincs joghatósága az ügyben.
Patrícia apja, dr. Nyíri Iván a Hír24-nek elmondta, hogy a zavaros ügyet az első két – az ügyvédi esküjükkel ellentétesen, nyilvánvalóan a magyar anya és gyermeke ellen tevő – ügyvéd elbocsátása után polinéziai ügyvéd már nem meri vállalni, ezért a november 22-én tartott fellebbviteli tárgyalásra a párizsi magyar konzult küldte ki a Külügyminisztérium, hogy képviselje a fogva tartott és magára hagyott két magyar állampolgár érdekeit.
Forrás: Hír24
A férj családjának ügyvédje a meghallgatás reggelén ötvenoldalas anyagot adott be, hogy igazolja, a magyar nő alkalmatlan a gyereknevelésre, és azt kérte, hogy csak két héttel napolják el a tárgyalást. A magyar konzulnak köszönhetően azonban ezt január 16-ra tették, hogy a gyermekét védő és érte harcoló anya is megfelelően fel tudjon készülni, nem úgy, ahogy az első, június 13-i meghallgatásra, amikor a tárgyalás előtt három munkanappal kapta meg a periratokat, mellékletek nélkül.
Dr. Nyíri Iván közölte: tudomásukra jutott, hogy a szigeteken jó kapcsolatokkal bíró francia férj már azelőtt intézkedett arról, hogy vegyék el feleségétől gyereküket, mielőtt megérkeztek volna Francia Polinéziába tavaly novemberben.
Dr. Félicité Mbala, a Nyíri család által felkért párizsi ügyvéd hivatalosan panaszt tett a Párizsi Ügyvédi Kamaránál, tiltakozva az ellen, hogy polinéziai bíróság akarja elbírálni az immár bűnüggyé fajult válóperes ügyet, amelyben két magyar állampolgár (anya és fia) érintett, és akiknek nincs megfelelő védelmük Francia Polinéziában.
A család továbbra is azt szeretné elérni, hogy az ügyet rendeljék vissza Európába, hiszen egyértelmű, hogy anya és gyermeke turistaként, tehát nem letelepedési szándékkal ment Francia Polinéziába. Bejelentkezésüket az apa az elkobzott útlevelek illegális felhasználásával, közokiratot hamisítva hajtotta végre, anyát és fiát erőszakkal akadályozva szabad döntésükben és mozgásukban.
Közben kiderült, hogy a Polinéziai Ügyvédi Kamara elnöke – akit Félicité Mbala megkért, hogy segítsen ügyvédet keresni Patríciának, átküldve neki fontos iratokat – ugyanannak az ügyvédi irodának az ügyvédje, ahonnan a férj ügyvédjét kiválasztották. Ez egyértelműen felveti az összeférhetetlenség kérdését és a legalapvetőbb ügyvédi etikai szabályok áthágását. Különösen akkor, ha az ügyvédi kamara elnökéről van szó, akinek a feladata éppen ezen szabályok betartatása és betartása lenne. Ezért a család párizsi ügyvédje az Európai Ügyvédi Kamarához fordul panasszal.
