A férfi 1969 és 1973 között tevékenykedett Richard Nixon közeli tanácsadójaként, az elnök egyik legfőbb támasza volt, hírhedtté vált mondása szerint saját nagyanyján is átgázolt volna, hogy újraválasztassa Nixont. A Washington Post 1972-ben a “mocskos trükkök mestereként” jellemezte.
Tanácsadói minőségében titkos mozgatója volt a Watergate-ügynek, amelynek részeként a republikánus Fehér Ház Richard Nixon jóváhagyásával 1972-ben elrendelte a Watergate-épületben lévő demokrata párti választási iroda lehallgatását. Ő állította össze Nixon hírhedt “ellenséglistáját”.
A Washington Post két újságírója, Bob Woodward és Carl Bernstein által felfejtett botrány végül 1974-ben Nixon elnök lemondásához vezetett, Colson hét hónapot töltött börtönben az igazságszolgáltatás akadályozása miatt, de nem közvetlenül a Watergate-botrányban felmerült vádak, hanem a nyomozás során felderített másik botrány, Daniel Ellsberg elemző lejáratásával kapcsolatos ügy miatt.
A rácsok mögött – ahogy fogalmazott – “vallásos ébredést” élt meg, szabadulása után mindenekelőtt Prison Fellowship nevű szervezete révén hallatott magáról. Könyveket írt, többször is már-már hálát adott, hogy szabadságvesztésre ítélték, és így módja volt megváltozni.
