A varsói külügyminisztérium arra törekszik, hogy az euroövezeti tagállamok megmentése ne menjen a 27 uniós tagállam integrációjának rovására. Lengyelországnak nincs más választása, nem számíthat sem Franciaországra, sem Nagy-Britanniára, Németország az egyedüli opció számára – írta a Rzeczpospolita.
Párizs igyekszik marginalizálni az euroövezeten kívüli összes EU-tagországot, amint ezt már többször kifejezésre juttatta. Legutóbb a Financial Times hasábjain, ahol Jean-Claude Piris, az Európai Tanács jogi tanácsadója – aki részt vett a Lisszaboni Szerződés kidolgozásában, és könyvet is írt róla – azt bizonygatta, hogy az euroövezet jelenlegi válságának egyik fő oka az EU 2004-es és 2007-es bővítése volt. Londonnal, a legnagyobb euroövezeten kívüli EU-tagországgal Varsó nem léphet szövetségre: a brit euroszkepticizmus miatt ezzel Varsó saját hitelességét tenné kockára.
Lengyelország arra törekszik, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozza azon ügyek körét, amelyekről csak az euroövezeti országok dönthetnek. A varsói külügyminisztérium el tudja fogadni azt, hogy például a görög adósság ügyében ne legyen szava, de törekednie kell arra, hogy szociális, adóügyi vagy munkaerőpiaci kérdésekben vegyék figyelembe az ő álláspontját is.
Varsó – jóllehet még nem hozott döntést az euroövezethez való csatlakozásáról – fenn akarja tartani magának ezt a lehetőséget a jövőben. Ezért küzdeni fog a lehető legaktívabb részvételi jogáért az unió jövőjéről szóló tárgyalásokon. Annál is inkább, mert az ilyen találkozókon elfogadott megoldások (például adó- vagy munkaerő-piaci ügyekben) kötelező feltételei lehetnek az euroövezetbe történő felvételnek – írta a lengyel újság.
