Hogy élted meg a börtönt? Tizennégy napot töltöttél ott…
Szombaton volt az akció, hétfőn volt a tárgyalás. A vád szerint birtokháborítás történt. Ehhez a helyi hatóságoknak egy iskolát kellett kibérelniük, hogy a tizennyolc aktivista beférjen egy terembe. A bírótól a rendőrfőnökig mindenki farmerben és edzőcipőben volt. Már aznap megszületett a döntés, hogy kitoloncolnak minket. Megkönnyebbültünk, mert erre számítottunk is, de jött a hír, hogy turistaszezon van Grönlandon, ezért nincs elég hely a repülőgépeken. Később aztán éreztük, hogy van ebben némi szándékosság is a hatóság részéről. Kiderült, hogy három csoportban fognak minket elküldeni, hogy egy repülőn csak hat aktivista legyen, és hogy a harmadik repülő június 16-án fog rendelkezésre állni. Ekkor kezdett a hangulat kicsit lejjebb ereszkedni.
És történt valami odabent, ami meglepett?
A grönlandi erők felkészületlensége… Az aktivisták jobban ismerték az egyes rendőrségi eljárásokat, mint maguk a rendőrök, például mi mutattuk meg nekik, hogy kell ujjlenyomatot venni. Az első két napban kezük-lábuk reszketett. Ők is hamar megértették, hogy nem közönséges bűnözőkről van szó. Egy részük el is kezdett gondolkodni az ügyről, amiért harcolunk, és hát teljesen mások is voltunk, mint a helyi garázdák és kábítószerárusok, akiket zavart, hogy a mi társaságunk folyamatosan jól érzi magát. Jöttek is a gyűlölködő bekiabálások. Aztán például az első nap az egyik aktivista lány megkérdezte az őröktől, kiszaladhatna-e vásárolni, és akkor rendőri kísérettel leugorhatott a sarokra fogkeféket és női higiéniai termékeket venni. Innentől kezdve kicsit szemtelenek is voltunk, hiszen éreztük, hogy komolyan veszik az emberi jogainkat. És teljesen meglepő módon kiderült, hogy a dán rendszerekben a fogvatartottak kapnak ellátmányt is: egy hét elteltével közölték velünk, hogy kapunk heti 436 dán koronát, ez olyan 60-70 Euró, és abból lehetett beszerezni csokit, cigarettát vagy bármit úgy, hogy megrendeltük a börtön videóbutikjában.
Visszatérve az akcióra. Volt értelme? Nemrég megjelent egy lista, hogy milyen számszerűsíthető károkat okozott az aktivisták megjelenése.
Nem kárt, hanem bevételkiesést. Anyagi kár nem történt, a Greenpeace nem szokott vandalizmusba keveredni. A számadat, a napi 4 millió Euro a Cairn olajvállalat bírósági beadványában szerepel indoklásként, hogy minden ilyen akció naponta nekik ennyibe kerül, mivel eltolódik a kitermelés.Ez engem nagyon nagy elégedettséggel tölt el. A cég részvényei már az első, kapszulás akciónál elindultak lefelé. A befektetők nem szeretik az ilyen híreket, a kockázatos befektetést.
Muszáj megkérdeznem, hogy honnan van ilyen akciókra pénze a szervezetnek, hiszen ezzel kapcsolatban sok feltételezés kering. Sokan támadják a Greenpeace-t…
Mert nem ismerik a struktúrát. A Greenpeace mint szervezet magánadományokból tartja fent magát és működik. Körülbelül 3 millió támogatója van a világon, ezek mind magánemberek. Nem fogadunk el támogatást sem vállalatoktól, sem politikai pártoktól vagy kormányoktól. A különösen nagy egyéni adományokat pedig megvizsgálják, és ha gyanús, aki küldte, visszaküldik a csekket. Mindent, amit a Greenpeace csinál, azt olyan emberek finanszírozzák, mint a szomszéd néni, akik ha nem értenek egyet az akcióinkkal, visszavonják a támogatást. Ennyi. Az akciókban résztvevő önkéntesek pedig soha semmilyen formában nem kapnak fizetést.
Mi vár rád ezután?
Ugyanez. Az aktivista kicsit olyan, mint a művész, aki bár éppen nincs fizetett munkája, azt csinálja, amit a szíve diktál, amiben hisz, és közben megfontoltan cselekszik. Egy napunk sokezer apró cselekedetből, akcióból áll össze, és minden egyes akciónkat tudatosan tesszük. Ilyenformán mindenki aktivista – vagy pedig passzivista. Szóval mindenki maga dönti el, hogy él. És bár most sok helyen megjelent, úgy érzem, nem fontos a polgári nevem. Az fontos, hogy aktivista vagyok, környezetvédő. Külföldön élek, és ott, valamint az interneten nem is nagyon használom az anyakönyvezett nevemet, ezért amikor mostanában Major Dávidról olvasok, az olyan, mintha másvalakiről lenne szó. Még a Greenpeace-nél sem sokan tudják, mi az igazi nevem, erre ott nincs szükség…
