A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) is bekapcsolódott az arlingtoni katonai temetővel kapcsolatos botránysorozatnak a kivizsgálásába, amelyben kiderült, hogy összekeveredett a sírhelyek nyilvántartása és dollármilliókat fizettek ki annak digitalizálására – írta szerdai számában a The Washington Post.
Az FBI, amely titokban fél éve kapcsolódott be a katonai nyomozók által folytatott vizsgálatba, azt igyekszik kideríteni, hogy a külső szerződések megkötésekor történt-e csalás vagy okirat-hamisítás. A botrány tavaly nyáron robbant ki, amikor a nemzeti emlékhely több tucatnyi sírjáról kiderült, hogy nem tudni, ki nyugszik benne, egy hulladéklerakóban pedig emberi hamvakat tartalmazó urnákat találtak.
A temető két vezetőjét azonnal kirúgták, a kongresszus pedig elrendelte, hogy a majd’ másfél évszázados, csaknem 250 hektáros sírkert mind a 320 ezer nyugvóhelyével számoljanak el. A honatyák fontolóra vették, hogy Arlingtont is a veteránügyi minisztérium hatáskörébe rendelik, amely 131 katonatemetőért felelős.
Kiderült, hogy 117 olyan sírhelyen, amelyen a temető térképe szerint halottaknak kellett volna nyugodniuk, nem volt sírkő, 94 foglalt parcellát pedig szabadként tartottak számon. Ezt tetézte, hogy legkevesebb két, a szemét között talált urnát titokban 2002-ben és 2005-ben a 69. szektor 5253-as sírhelyén földeltek el “ismeretlen” felirattal. Amikor a temető új vezetője, Kathryn Condon kihantoltatta a parcellát, nem kettő, hanem nyolc urnát találtak benne. Három katona maradványairól azóta sem tudták megállapítani, hogy kik lehettek.
A zűrzavart főleg az okozta, hogy hiába költöttek 2002 óta 8 millió dollárt a temetői nyilvántartás digitalizálására, azt a gyakorlatban sohasem használták, és a kusza, többszörös átfedéseket és ellentmondásokat tartalmazó kartoték- és iratrendszerben tárolták az adatokat. A temető előző vezetése által megkötött 30 informatikai szerződés felének nyoma veszett. A megmaradt papírokból kiderült, hogy egy Offise Solutions nevű cég – amely korábban egyetlen kormányzati pályázatot sem nyert el – 700 ezer dollárért mindössze annyit tett, hogy 60 CD-re felmásolta a kartonokat, de azokat nem szabványosította, és semmiféle adatbázisba sem töltötte fel. A legnagyobb megrendelést, összesen 2,5 millió dollár értékben az Alpha Technology Group kapta, amelynek konkrét tevékenységéről a The Washington Postnak nem sikerült információt szereznie.
A nemzet halottjai összecserélésének híre országos felháborodást váltott ki. Az Egyesült Államok háborúiban elesettek mellett ugyanis az Arlingtoni Nemzeti Temetőben olyan történelmi nagyságok nyugszanak, mint William Howard Taft és John F. Kennedy elnök, valamint az utóbbi öccse, Robert. De itt van eltemetve több legfelsőbb bíró, felfedező és művész, valamint az amerikai polgárháború két magyar tábornoka, Asbóth Sándor és Stahel-Számvald Gyula is.
Felszínre bukkantak kisebb, de annál kínosabb turpisságok is. 84 befolyásos vagy egyszerűen csak szemfüles személy például a temető korábbi vezetőinél jó előre “lestoppolta magának” azt a parcellát, amelyben nyugodni szeretne, holott ezt a gyakorlatot már 1962-ben megszüntették. Kiderült továbbá, hogy egy aukciós ház több tízezer dollárért árverésre bocsátotta a sírkert 1920-ban megépített Megemlékezési Amfiteátrumának két márvány díszurnáját. Ezeket az 1990-es felújítás során a kivitelezőnek a szerződés értelmében egyszerűen ki kellett volna hajítania, amikor újakra cserélte le őket. Az esettel kapcsolatban vált csak világossá, hogy az arlingtoni temető nem szerepel a védett mementókat számba vevő nemzeti nyilvántartásban.
Az új vezető kinevezése után új rendszert vezettek be a hamvak nyilvántartásában és tisztázták, hogy a jelöletlen parcellákba valóban nem temettek senkit, a sírkővel jelölt, de szabadként nyilvántartott sírokban pedig valóban azok nyugszanak, akiknek a neve a feliraton szerepel.
A nyilvántartást azonban még mindig nem vitték fel számítógépre. Mark Warner szenátor egy május végén, az Emlékezés napján írt levélben panaszolta John McHughnak, a hadseregért felelős miniszternek, hogy egy évvel a botrány kirobbanása után sem sikerült rendszert vinni abba a katonás rendetlenségbe, mint ahogy azt sem lehet tudni, hogy zűrzavart szándékosság, avagy ostobaság okozta.
