A két űrhajós műszereket helyezett el, és a homok alatt rejlő esetleges tárgyakat kereste. Munkájuk végeztével a kitűzött időpont előtt 15 perccel visszatértek a leszálló kapszulába.
Munkájukat nemcsak az Orosz Tudományos Akadémia Orvosbiológiai Intézetében figyelték, amelynek kertjében áll a szimulátor, hanem a Moszkva melletti Koroljovban, az űrutazások földi irányítóközpontjában is.
Az űrhajósok a Mars-sétához a jelenleg használatos Orlan-M orosz szkafander külön a virtuális Mars-utazás céljára átalakított Orlan-E változatát öltötték fel: ez könnyebb az eredetinél, de még így is több mint 30 kilogrammot nyom.
Ez volt a második kilépés a “Mars felületére”: az előzőre hétfőn került sor, amikor az olasz Diego Urbina kínai és orosz kollégájával 257 napos bezártság után szállhatott át a leszállóegységbe és ereszkedhetett le a felszínre, majd kitűzhette Oroszország, Kína és az Európai Űrügynökség (ESA) zászlaját. Ezekután talajmintákat gyűjtött, majd tudományos kísérleteket végzett.
Az 502 napos szimulált Mars-utazás június 3-án kezdődött: ekkor szálltak be a résztvevők az Orosz Tudományos Akadémia Orvosbiológiai Kutató Intézetének parkjában felépített űrhajóba. A szimulátor 550 köbméteres teret nyújt a hat űrhajósnak, és a leszálló-, a kísérleti, a raktár- és a lakómodul mellett növénykertből áll, míg a Mars-felszínt egy különálló, 1200 köbméteres modulban helyezték el.
A szimuláció meglehetősen életszerű: a résztvevők gyakorlatilag teljesen elszigetelten élnek a zárt díszletben, a kis ablakokon keresztül azt látják, amit a világűrben látnának, s még az üzeneteket is késleltetve kapják.
A nyomasztó monotóniát tudományos kísérletekkel oldják, és időről időre szándékosan előidézett problémákkal kerülnek szembe; például 20 órára kimarad a vízellátás, az áram és a friss levegő. Néha a résztvevők az unalom elűzésére muzsikálnak vagy főznek. A kísérlet lényegében csak a súlytalanság és a kozmikus sugárzás hiánya miatt tér el a valóságos űrutazástól.
