A 2011-es egyiptomi tüntetések, utcai demonstrációk, a rendőrökkel történt összecsapások január 25-én, 17 nappal ezelőtt kezdődtek Kairóban. Már a tüntetéssorozat elején több tízezren vonultak fel Kairóban és az ország más nagyvárosaiban elsősorban a tunéziai események hatására. Tunéziában egy fiatal diplomás zöldségárus gyújtotta fel magát, mikor termékeit elkobozták és megbüntették mert illegálisan árult az utcán.
Az észak-afrikai arab országok nagy részében hasonló alapú gazdasági problémák nehezítik az egyre népesebb fiatal rétegeket. A demonstrációk a 2010–2011-es tunéziai felkelés kitörése után pár héttel indultak el, és több tüntető a kezében lobogó tunéziai zászlóval jelezte is a két esemény közötti kapcsolatot. Az 1977-es kenyérlázadás óta nem volt ekkora, és az ország történetében még nem volt ennyire szervezett tüntetés Egyiptomban.
A tüntetők társadalmi, vallási és életkor szerinti bontása igen színes képet mutat, rengeteg a fiatal, de középkorú üzletemberek is gyakran nyilatkoznak a külföldi tévécsatornáknak. Eddig 338 ember halt meg a tüntetésekben és a hatóságokkal, vagy a kormány mellett tüntetőkkel való összecsapások során.
A Mubarak mellett tüntető tömegben sokak civilruhás rendőröket sejtettek és sok köztörvényes bűnöző is megjelent a kormány mellett tüntetők között a helyiek szerint, akik több hullámban botokkal és Molotov-koktélokkal támadtak a kormányellenes erőkre. Egyiptom nem rendelkezik demokratikus hagyományokkal, de pozitív benyomást keltett a világban, ahogyan az egyiptomi civilek önszerveződő csoportjai megálljt parancsoltak a fosztogatásoknak és megvédték az Kairói Múzeum többezer éves kulturális értékeit.
Egyiptom az arab világ szíve, átalakulása komolyan befolyásolja az egész térség stabilitását. Egyiptom Izrael egyetlen szomszédja mellyel békeszerződés van érvényben. Az amerikai vezetés minden bizonnyal ragaszkodni fog ennek tiszteletben tartásához, bárki is kövesse Mubarakot a hatalom élén.
Legutóbb 1952-ben történt rezsimváltás az országban. Akkor Farouk király hatalmát döntötte meg a Szabad Tisztek Mozgalma, melynek egyik tagja, Gamal Abdel Nasszer lett a későbbi egyiptomi elnök. Az ő halála után került az elnöki székbe Anwar el-Szadat, akinek 1981-es meggyilkolása után Hoszni Mubarak lett az elnök. 1967 óta az országban egy rövid féléves szünetet kivéve szükségállapot van érvényben.
