Szerdán döbbenetes dolgok történtek Egyiptomban: a Mubarak melletti, botokkal, késekkel felszerelt, legalábbis részben titkosrendőri igazolvánnyal rendelkező tüntetők rárontottak a Tahrír téren maradt Mubarak ellenes tüntetőkre. A hadsereg – amely már hajnal óta felszólította a rendszerellenes tüntetőket, hogy miután elérték, amit akartak, menjenek haza – az elmúlt napok gyakorlatával ellentétben nem ellenőrizte és nem motozta meg a térre igyekvőket, és nem fékezi meg a rendzavarókat. Világos, hogy ez a Mubarak-rendszer brutális és egyben professzionális diverziós technikákat alkalmazó ellentámadása – fogalmaz Molnár Gusztáv Remény és diverzió című bejegyzésében az fn.hu-n.
Már 2009 közepén is világos volt, hogy Washingtonnak a Közel-Keletet (szövetségeseit is beleértve) gyakorlatilag kézi vezérléssel kell irányítania, vagyis e régió esetében nem mondhat le a geopolitikai szupremáciáról. Különben vagy egy vele ellenséges hatalom (Irán) lesz a regionális hegemón, vagy kaotizálódik az egész – a világ olaj- és gázellátása szempontjából kulcsfontosságú – térség, annak minden belátható és beláthatatlan következményével.
A Tunéziában elkezdődött és most Egyiptomban kritikus szakaszához érkezett arab forradalom azt sejteti, hogy Amerika nem ellenségei (az Al-Kaida és Irán), hanem barátai (mindenekelőtt Egyiptom) miatt lesz kénytelen lemondani a szupremáciáról, amennyiben ezek az ún. mérsékelt arab államok most valóban függetlenné válnak Amerikától és általában a Nyugattól, anélkül, hogy valamilyen más nagyhatalomnak szolgáltatnák ki magukat.
Molnár Gusztáv elemzését a közel-keleti helyzetről ide kattintva olvashatja.
