A mértékadó liberális lap szerint Budapesten nagyon diszkréten visszatérnek a régi reflexek: a magyar értelmiségiek ismét szívesebben beszélnek a politikai helyzetről a parkokban, mint a kávéházakban.
A cikkíró, Marion Van Renterghem találkozott az egykori ellenzéki Konrád Györggyel, aki szerint „csendes félelem” figyelhető meg Magyarországon, barátai egyre gyakrabban jegyzik meg: „Erről inkább ne beszéljünk telefonon”.
„Kell-e félni Orbán Viktortól?” – teszi fel a kérdést a francia újságíró. Válaszában leszögezi, hogy Magyarországon húsz éve demokrácia van, nyíltan lehet bármiről beszélni, pártot alapítani, szidni a kormányt a sajtóban, kihasználni a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló törvényt, mivel még az antiszemita és rasszista megszólalásokat sem büntetik.
Orbán Konrád véleménye szerint „olyan etatista, aki egyedül akarja irányítani a politikát, a gazdaságot a médiát, mindent”. A 77 éves író definíciója szerint az új magyar rezsim „demokratúra”, a demokrácia és a diktatúra között ingadozik.
A Le Monde meglátása szerint Orbán zömök testű, feszültséggel teli arcú, karizmatikus szónok, aki jól ismeri a kétértelmű szavak művészetét, amellyel mindenkit kielégít. Az általa irányított Fidesz pedig egy hatalmas jobboldali párt, amelyben a konzervatívok, a liberálisok, valamint az ultra-nacionalisták és az européerek is jelen vannak.
Emlékeztet a lap arra is, hogy az új vezetők sajátos retorikát vezettek be: „nemzeti forradalom”, a „lelkek forradalma”, „a nemzet újjászületése” – ilyen és ehhez hasonló következtetéseket vontak le 2,7 millió választópolgár szavazatából a 10 milliós országban.
A szerző ismerteti a közintézményekben kifüggesztett Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatot, majd leszögezi: „A miniszterelnökkel van tehát a nemzet: a parlament kétharmados többsége, a jogalkotó és végrehajtó gépezet teljes ellenőrzése. Vele szemben pedig a gazdasági válságtól szenvedő lakosság, a politikából való kiábrándulás, Gyurcsány Ferenc rossz kormányzása és elismert „hazugságai”, a külföldi devizában felvett, visszafizethetetlen kölcsönök és egy eladósodott állam”.
A lap szerint Orbánnal szemben egyáltalán nincs szilárd ellenhatalom, miután az ellenzék három kicsi parlamenti frakciója egymással nem áll szóba.
Orbán politikai pályafutása „nehezen értelmezhető” – írja a lap. A Fidesszel liberális, radikális, alternatív, antikommunista pártot alapított, majd tíz évvel később, 35 évesen Magyarország vezetőjeként Európa legfiatalabb miniszterelnöke lett. Liberális barátai, köztük a német Otto von Lambsdorff, aki Orbánt a Liberális Internacionálé alelnökévé tette, már 1998-ban csalódását fejezte ki amiatt, hogy üstökösként váltott át a radikalizmusból a populista és konzervatív jobboldaliságba.
A Le Monde megjegyzi, hogy 2002-es veresége után Orbán „a haza nem lehet ellenzékben” felszólítással az embereket utcára vitte. A Gyurcsány elleni tömeges tüntetések idején 2006-ban „ügyesen szította a megmozdulást”, majd fotósok és rendőrök gyűrűjében saját maga fogott neki a parlamentet védő kordon lebontásához.
Gyurcsány szerint Orbán az ő ellentéte: „Én kommunista voltam, nagyon sok csalódástól szabadultam meg, jobban hiszek a szabadságban, mint az egyenlőségben, abban, hogy az állampolgárokat a szolidaritás jobban egységbe kovácsolhatja, mint az állam. Orbán fiatal bátor demokrata volt a kommunizmusban, mára öreg despotává vált” – mondta a lapnak a volt kormányfő.
A jelenlegi kormánypolitika és a jövő évi magyar uniós elnökség kapcsán a Le Monde megjegyzi, hogy Orbán sokat dolgozott a 2004-es uniós csatlakozásért, de tudja, hogy a nacionalista szimbólumoknak köszönheti népszerűségét. Az európai kérdésekben csak a kötelező minimumot teljesíti. Beszédei alatt díszletként kizárólag magyar zászlók láthatók: az európai lobogó, amit 2004 óta elődjei szisztematikusan használtak, eltűnt.
A lap szerint teljes törvényességgel az abszolút hatalom épül ki Magyarországon: Orbán saját személye körül központosította a kormányt, a lóhalálában elfogadott több mint ötven törvény többsége képviselői javaslatokra, tárcaközi egyeztetés nélkül született meg, és az otthoni pálinkafőzés engedélyezése sem tudja a lap szerint eltakarni az általános kormányzati irányt, amelynek lényege a hatalom központosítása és az ellenzék kiiktatása.
