A vallomás azonban egyelőre csak szóban hangzott el, mert a memoár első kötetében a gyerekkorát és a diákéveit dolgozta fel.
“Kétségtelenül követtünk el hibákat” – nyilatkozott Rice a Reutersnek az Extarordinary, Ordinary People: A Memoir of Family (Rendkívüli, egyszerű emberek – családi memoár) című könyvét népszerűsítő interjúban.
“Néhány dolgot jól tettünk, néhányat pedig rosszul. De mindig is erősen hittem benne, hogy a történelemnek hosszú íve van. Csak akkor fogják véglegesen megítélni azt, amit tettünk, amikor már eltávoztam. És ez így rendben is van” – jelentette ki a USA Todaynek.
Rice, aki a külügyminiszteri székből visszatért a neves Stanford Egyetem oktatói katedrájához, ugyanakkor büszke a George W. Bush elnök vezette kormányzat teljesítményére.
A kétkötetesre tervezett memoár elsősorban arról az útról szól, amelyet a diplomáciai tárcavezetőség küszöbéig bejárt és megvilágítja, hogy hogyan válhatott egy fekete nő meghatározó szereplővé egy olyan világban, amelyet alapvetően a fehér férfiak határoznak meg. A könyv azzal ér véget, hogy Bush kinevezi nemzetbiztonsági tanácsadójának nyolc hónappal a szeptember 11-i terrortámadás előtt.
