A késedelmet Laurence Golborne bányaügyi miniszter azzal indokolta, hogy változtatásokat kellett végrehajtani a mentőkapszulában elhelyezett kommunikációs rendszeren, amely a cső alakú kabinban a felszínre emelkedő vájárokkal való kapcsolattartást biztosítja. A hatóságok minden eshetőségre felkészültek, ezért a kabinban audio-berendezést, valamint egy kamerát is elhelyeztek. Mindez nem csupán a párbeszédet teszi lehetővé a több mint két hónap után kiszabaduló bányászokkal, hanem azt is, hogy a kamerán keresztül a “fentiek” ellenőrizzék a kabinban egyenként helyet foglaló bányászok állapotát.
A chilei elnök, Sebastián Pinera mellett a hírek szerint a helyszínre érkezett a bolíviai államfő, Evo Morales is, mivel a 33 bányász között egy bolíviai is van. Külön érdekesség, hogy Pinera elnök népszerűsége az elmúlt hetekben ugrásszerűen megnövekedett, párhuzamosan azzal, hogy mind inkább kézzelfogható közelségbe került a bányászok felszínre hozatala.
A krónikák megemlítették azt is, hogy a bányászat történetében még nem fordult elő hasonló eset, azaz, hogy 33 bányász 69 napon keresztül rekedt a mélyben, és páratlan akaraterővel, illetve kitartással túlélte a történteket. Egyes források rámutattak arra is, hogy régóta nem volt ilyen méretű szolidaritás a chilei társadalomban, az ország szinte egy emberként állt ki a több mint 600 méteres mélységben rekedt bányászok mellett.
A mentési akció sok kockázatot rejt magában. A hatóságok hetek óta nemcsak a felszínre hozatal műszaki és egészségügyi biztosítása érdekében tették meg a szükséges előkészületeket, hanem rendkívül alaposan felkészültek a bányászok fogadására is. A 33 vájár a föld felszínén a visszaérkezett űrhajósoknak kijáró orvosi vizsgálat után rövid időre találkozhat a rokonokkal egy külön erre a célra felállított sátorban, amelyet a remény sátrának neveztek el. Utána már alaposabb orvosi vizsgálat következik egy közeli kórházban.
Az elmúlt napokban sok szó esett arról, milyen sorrendben hozzák felszínre a bányászokat. A hírek szerint az a megoldás alakult ki, hogy “első körben” a pszichikailag legerősebbek, a legbátrabbak jönnek fel, így ők ösztönözhetik társaikat is, mintegy lelket öntve beléjük. Őket – legalábbis az előzetes forgatókönyv szerint a leggyengébbek, a legelesettebbek követik, míg a végére azok a bányászok maradnak, akik a legjobb fizikai állapotban vannak. A 31 éves, kétgyermekes Florencio Ávalos műszakvezető – aki a tervek szerint az első “utas” lesz – egy csapásra híressé, a chileiek kedvencévé vált.
Pszichológusok szerint komoly jellemváltozást lehet majd megfigyelni a 33 chilei bányásznál. A tervek szerint a hét végére boldog családtagok és kíváncsi újságírók gyűrűjében találja magát már az összes, eddig a mélységben tengődő bányász, akiknek szabadulása egyúttal új élet kezdetét is jelenti, és elképzelhető, hogy ez legalább olyan nagy próbatétel lesz majd számukra, mint a több hónapos elszigeteltség a külvilágtól.
Egy olyan ijesztő, kihívásokkal teli időszak következik most az ő életükben, amire talán nem is lehet eléggé felkészülni még szakember segítségével sem. Egy pszichológusokból álló mentőcsapat eddig a lenti körülmények elviselésében volt segítségükre. A múlt héten – a közelgő szabadulásra való tekintettel – már a felszínen őket váró újságírók esetleges kínos és túl diszkrét kérdéseire és a különböző médiaszereplésekre készítették fel őket.
A “harminchármak” ugyanis igazi hősökké váltak, akikből pénzt akarnak csinálni filmesek és könyvírók egyaránt. Elnöki palotákba kaptak meghívást, minden költségüket fedező nyaralásokat ajánlottak fel nekik, tévéstúdiókba várják őket. Persze amelyiküknek ehhez nincs kedve, és nem akar celebbé válni, az már most elkezdhet gondolkodni azon, mire költi, és miként használja fel a csak az aláírására váró nagy összegről kiállított csekkeket.
A magyar származású chilei bányatulajdonos, Leonardo Farkas a szerencsétlenség bekövetkezte után ugyanis nem sokkal a mélyben rekedt 33 bányász minden egyes családjának egy 10 ezer dollár értékű csekket ajánlott fel az ágazat nevében, ezenfelül pedig létrehozott egy alapot a bajba jutott vájárok megsegítésére. További bevétellel kecsegtet az a 10 millió dolláros kártérítési per is, amelyet 27 érintett család indított a San José-i bánya tulajdonosai ellen.
Az egyik mélyben rekedt bányász lányát már korábban meghívták egy televíziós játékba, ahol több ezer dollár ütötte a markát. Az tehát biztos, hogy megélhetési gondokkal egy jó darabig nem kell majd számolniuk a 33-aknak. Sergio González, a Santiago Egyetem pszichológusa úgy véli, a többhetes megpróbáltatást átélő bányászok inkább áldozatok, mint hősök. A szakember arra figyelmeztet, hogy más emberekként térnek vissza a felszínre, és a családjuk is megváltozott.
Claus Behn, a Chilei Egyetem egyik fiziológus professzora a hirtelen és nagy mennyiségben az ember ölébe hulló pénz kapcsán hangsúlyozta: ilyen helyzetben rendkívül fontos az, hogy az illető megfelelő pénzügyi tanácsokhoz jusson, különben elfolyik a nagy vagyon. A szélsőséges körülményeket túlélt személyeknél fellépő rendellenességeket vizsgáló szakember szerint az ilyen helyzetbe került embereknek semmiféleképpen sem szabad feladniuk rendszeres napi tevékenységüket, és ebbe beleértendő a munka is.
A professzor szerint a bányászokra rendkívül megterhelő alkalmazkodási folyamat vár: először a média ostromát kell kiállniuk, hiszen az egész világ a legutolsó részletekről is tudni akar, és persze hírnevet és pénzt ajánl a legapróbb információmorzsáért is; és mindezt pedig csak tetézi a család túláradó figyelme. Behn szerint hősnek lenni nem olyan egyszerű, mert “ha lenéz az ember a hegycsúcsról, csak a mélységet látja, amely mindenkit megszédít”. A chilei kormány előrelátását dicséri, hogy megígérték: legalább hat hónapon keresztül pszichológiai segítséget biztosítanak a 33 bányásznak.
Jaime Manalich egészségügyi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a bányászoknak a felszínre jutva szembesülniük kell azzal, hogy életük megváltozott, és még a családjuk is átalakult ez alatt a nehéz és bizonytalan időszak alatt. A szaktárca vezetője szerint a vájárok közötti egység, a kialakult fegyelmezett csapatmunka nagy segítséget jelent majd az új kihívások kezelésében, és a legtöbb hozzátartozó is azt reméli, hogy a 33-ak a föld mélyén együtt átélt ijesztő pillanatok és hosszú órák után a jövőben igazi támaszt nyújthatnak majd egymásnak.
Brandon Fisher, aki a mentési munkálatok dandárját, a mentőalagút fúrását végző Center Rock vállalat elnöke azonban erősen kételkedik abban, hogy a bányászok barátsága kibírná a médiafigyelem és persze az így szerephez jutó pénz miatti nyomást, amelyet sokszor a családon belüli kapcsolatok is megsínylenek. A problémát illetően rendelkezik már némi tapasztalattal: a cég 2002-ben egy pennsylvaniai bányakatasztrófa mentési munkálataiban vett részt, és felszínre hozott kilenc férfit, akiket tévékamerák hada fogadott megmenekülésük pillanatában. Az intenzív médiaérdeklődés után azonban egyes esetekben a családi és baráti kapcsolatok nem bírták a nyomást. Fisher már csak emiatt is szkeptikus: “Ha egyszer a pénz is belekerül a történetbe, elfajulhatnak a dolgok.”
