Az orosz miniszterelnök hangsúlyozta: Oroszország számára nyilvánvaló, hogy semmiféle alapja nincs e feltételezéseknek, amelyeknek egyetlen célja a térség államinak összeveszítése, hogy aztán lehessen a zavarosban halászni. Elismerte, hogy az Északi-sarkvidéken komoly geopolitikai érdekek ütköznek meg, de leszögezte: minden problémát, köztük a területi vitákat is meg lehet oldani a partnerség szellemében, tárgyalások útján, a nemzetközi jog talaján.
Az orosz kormányfő azt mondta, a térség államainak együttműködési készségétől függ, hogy milyen lesz az Arktisz a jövőben, és rendszeres véleménycserét javasolt. Putyin ígérte, hogy országa a sarkvidéki nyersanyagkészletek kiaknázásánál a legszigorúbb környezetvédelmi követelményeket fogja érvényesíteni. Szakértők szerint az Arktisz akár már 50 év múlva a Föld alapvető energiahordozó-forrásává és közlekedési csomópontjává válhat – mondta.
A kormányfő leszögezte, hogy a sarkkörön túl lévő városok körüli környezetszennyezéseket, a Szovjetunió széthullása után a katonák által hátrahagyott „disznóólt” fel fogják számolni, s a szó szoros értelmében nagytakarítás lesz a térségben. Újra felhívta a figyelmet arra, hogy Moszkva indítványozta egy Északi-sarki évtized megtartását, amely impulzust adhatna a térségben való együttműködésnek és az ottani kutatásoknak.
A tanácskozáson elhangzott egyebek között, hogy az utóbbi száz évben az orosz sarkvidéken az átlaghőmérséklet kétszer annyit emelkedett, mint a Föld egészén, s hogy az Északi-sark ebből a szempontból a világ egyik legsebezhetőbb területe. Az orosz nemzeti össztermék (GDP) 11, illetve az export 22 százalékát termelik meg a sarkkörön túli területeken, noha az ország lakosságának csak az 1,5 százaléka él ott. Becslések szerint a térségben található a világ szénhidrogénkészleteinek a 25 százaléka. Oroszország 2026-ra már 154 millió tonna kőolajat és 278 milliárd köbméter földgázt szándékozik ott kitermelni, s az orosz területek tartalékait összesen 51 milliárd tonna kőolajra és 87 trillió köbméter földgázra becsülik.
Az északi-sarkvidéki országok – az Egyesült Államok, Kanada, Oroszország, Norvégia és Dánia – a nyersanyagokban rendkívül gazdag régióban támasztott területi igényeik igazolására lázasan keresnek bizonyítékokat, amelyek megfelelnek az ENSZ vonatkozó konvenciójában foglalt követelményeknek: eszerint az államok kizárólagos kitermelési jogai a tengerfenék azon részeire terjeszthetők ki, amelyek kontinentális talapzatukhoz tartoznak.
Oroszország és Norvégia szeptember 15-én pontot tett egy több mint 40 éve húzódó területi vita végére egy szerződéssel, amely rögzíti az északi-sarkvidéki talapzat eddig vitatott, mintegy 175 ezer négyzetkilométeres részének megosztását és rendezi az ottani együttműködést.
