Teherán utcáit járva lépten-nyomon az iraki-iráni háborúban elhunyt hazafiak képével díszített falakba és óriásplakátokba botlok. A ramadánra készülve neonlámpákkal díszített utca menti szentélyderű dekorációk oldalán is egy-egy hős idealizált arcképe látható lepke és virágok között.
Az utca embere igen eltérően ítéli meg a szerdán merényletkísérlet áldozatává vált Ahmadinezsádot.
Az Amerika-barát sah-rendszer alatt több volt a turista, mára Irán elszigetelődött – mondja egy teheráni taxisofőr, aki következő mondatában már Izraelt kezdi el kritizálni. Közben a volt amerikai nagykövetség épülete előtt haladok el, ami ma az Arrogancia Múzeumaként működik és csak külön hivatalos engedéllyel lehet belépni. A teheráni bazárban mellém csapódó árus szerint viszont Ahamadinezsád alatt rengeteget fejlődött az ország. Nincs szükségünk az Egyesült Államokra, 30 éve el vagyunk nélkülük és ez után is megleszünk – véli, majd teára hív a közeli szőnyegboltba. Főleg az egyetemisták köreiben találhatunk olyanokat, akik elutasítják Ahmadinezsádot, míg az egyszerű emberek körében úgy tűnik, több a támogatója.
A rendszert valószínűleg nem döntené meg az elnök halála sem, annál is inkább, mert a siíta vallásban különösen nagy hagyományai vannak a mártíromságnak. Ahmadinezsád profiljához szorosan hozzátartozik a kihívó, már-már meghökkentő gesztusok sora és a látszólagos veszélyek keresése. Erre enged következtetni az a tény is, hogy az elnök két nappal a merénylet előtt hazatelepült irániak előtt azzal vádolta meg Izraelt, hogy „bérgyilkosokat fogadott fel” meggyilkolására.
Ami a valódi merényleteket illeti, Ahmadinezsád első elnöki ciklusának első útja a dél-kelet iráni Beludzsisztán tartományba vezetett, ahol rögtön megtámadták konvoját, 2005-ben. De hasonló incidens játszódott le az arabok lakta etnikailag szintén problémákkal terhelt Ahváz városában is. Mégis jellemző, hogy az elnök mellőzi a szigorú biztonsági felügyeletet nyilvános szereplései alkalmával és kifejezetten keresi a tömeggel való közvetlen kapcsolatot.
Habár nem ez az első merényletkísérlet az iráni elnök ellen, a mostani az első olyan támadás, amelyet feltehetően nem etnikai csoportok hajtottak végre és Hamadan városában, egy nyugodt és politikai villongásoktól mentes területen történt.
Csütörtökre virradóra a helyi lapok egyáltalán nem említik az elnök elleni merényletkísérletet, a hamadáni elnöki beszédet ugyanakkor részletesen közlik.
