A Fehér Ház még szeptemberben úgy döntött, hogy a nagy hatótávolságú iráni rakéták elhárítására képes közép-európai rakétavédelmi rendszer kiépítése helyett inkább a rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták elleni védelmet helyezi előtérbe.
Gates egy szenátusi meghallgatáson közölte: többek között azért vizsgálták felül korábbi rakétavédelmi elképzeléseiket, mert az újabb hírszerzési adatok alapján ráébredtek: “ha Irán támadást indítana Európa ellen, akkor nem pusztán egy-két, vagy néhány rakétáról lenne szó”.
Az amerikai védelmi miniszter úgy véli, hogy a tengeri és szárazföldi bázisú elhárító rendszert 2020-ra működőképessé kell tenni, hogy meg tudják védeni az Egyesült Államok csapatait, támaszpontjait és szövetségeseit Európában. A több milliárdos befektetésre az amerikai hírszerzés szerint is szükség van, hiszen becsléseik alapján Irán egy éven belül elérheti az urándúsításnak azt a szintjét, amelynek segítségével 3-5 éven belül használható nukleáris fegyvert gyárthat. Gates felhívta a szenátus figyelmét arra, hogy néhány év múlva már nemcsak Irán és Észak-Korea fenyegetheti a Nyugat biztonságát, hanem mások is, ha az iszlám köztársaság atomprogramját nem sikerült kordában tartani.
A védelmi miniszter szerint a rakétaelhárító rendszerrel kapcsolatos tervek nem befolyásolják az oroszok pozícióját és elrettentésen nyugvó stratégiáját, hiszen a védőpajzs nem lenne hatékony egy akkora arzenál ellen, amekkorával Moszkva rendelkezik. A legújabb START-tárgyalások során Moszkva kijelentette, hogy visszalép a leszerelési megállapodástól, ha úgy érzi, az amerikai rakétavédelmi rendszer fenyegetést jelent az orosz nukleáris ütőerőre.
