Tőkés László volt püspök egykori ügyvédje, aki az 1990-es márciusi véres események után Magyarországra menekült a román hatóságok büntetőeljárása elől, az erdélyi napilapnak elmondta, hogy a felelősök között volt Victor Athanasie Stanculescu hadügyminiszter, Mihai Chitac belügyminiszter, akárcsak a régi rendszer haszonélvezői. Stanculescut és Chitacot azóta elítélték a forradalmárok elleni temesvári sortüzek miatt. A magyar veszéllyel való riogatás hátterében állt az is, hogy 1990 márciusára járt le a Securitate állományának három hónapos fizetett szabadsága, és ürügyet kellett szolgáltatni a Román Hírszerző Szolgálat létrehozásához.
A Ceausescu-rendszer idején végrehajtott tömeges betelepítések hatása ma is érződik az erdélyi városokban, így Marosvásárhelyen is – mondta, hozzáfűzve, hogy a betelepített regátiakat (moldvaikat és havasalföldieket) egy fajta kolonizációs tudattal látták el. Ők úgy érezték, azért költöznek ide, hogy ez a föld örökre román és ortodox legyen. Olyan káderek is voltak közöttük, akik más városokban nem tudtak sikerrel haladni a szamárlétrán – tette hozzá. Mint fogalmazott, a Vatra Romaneasca Egyesület holdudvarát is azok alkották, akik féltek, hogy egy szabad versenyhelyzetben már nem tudják megőrizni előjogaikat, féltették a pozíciót, amelyet nem érdemük, hanem származásuk alapján szereztek.
Mintha Ceausescu álma teljesült volna, Marosvásárhelyen többségbe került a románság, román a város polgármestere is – véli Kincses. Szerinte a demográfiai törvényszerűségek is a románokat segítik: míg a magyar közösség elöregedőben van, a betelepített románok általában fiatalok voltak, és azóta gyerekeket szültek. Kezdi elveszíteni magyar jellegét a város – állapítja meg. Szerinte a “fekete márciust” követő retorziónak is van szerepe ebben, mivel az igazságszolgáltatás az áldozatból agresszort csinált – vallja az ügyvéd.
