Amerikai Szamoán az egészségügyi hatóságok szerint legalább 22, az Új-Zéland és Hawaii között nagyjából félúton fekvő szigetcsoport nyugati felén, Szamoában (az egykori Nyugat-Szamoán) a vöröskereszt adatai szerint további legkevesebb 14 ember vesztette életét.
Az új-zélandi külügyminisztérium közölte, tovább nőhet a halálos áldozatok száma, hiszen az ár sokakat elsodort. Szöulban bejelentették, hogy a halálos áldozatok közül kettő dél-koreai állampolgár.
Amerikai Szamoán, Pago Pago városára több mint másfél méteres szökőár csapott le, a fővárosban, Apiában 70 centiméteres volt az árhullám az NOAA amerikai meteorológiai intézet szerint. Egyes szemtanúk szerint több méter magas árhullám érte el a szigeteket húsz perccel a földrengés után.
A cunami több falut is gyakorlatilag elsöpört, és helyenként a parttól egészen mélyen a szárazföld belseje felé, 800 méterre is elért. Több ezren maradtak fedél nélkül.
Szakértők szerint mindezzel együtt jól működött a szökőár-előrejelző rendszer, a Szamoa-szigetek nagyjából 220 ezer lakója közül a túlnyomó többség időben biztonságos helyre tudott menekülni. A cunamit egy heves, a Richter-skála szerinti 8-as erősségű földrengés idézte elő, amelynek epicentruma 200 kilométerre Szamoától délnyugatra – Új-Zélandtól 2600 kilométerre északkeletre – volt a Csendes-óceánban. A tenger alatti földmozgás miatt Szamoától Új-Zélandig szerte a térségben – Tongán, Tuvalun, Kiribatin, a Fidzsi-szigeteken és a Salamon-szigeteken – szökőárriadót rendeltek el, de ezt később lefújták. Az új-zélandi partokat 40 centiméteres árhullám érte el a földrengés után néhány órával. Japánban bejelentették, arra számítanak, hogy fél méteres árhullám éri el a szigetországot, ezért ott is figyelmeztetést adtak ki.
Majdnem öt éve, 2004. december 26-án 230 ezer emberéletet követelt egy tenger alatti földrengést követő pusztító szökőár az Indiai-óceán partvidékén. A helyenként ötméteres árhullám több ezer kilométeres körben letarolta a part menti területeket többek között Indonéziában, Srí Lankán és Thaiföldön.
