A második világháború utáni 17. Bundestag – azaz a parlamenti alsóház – összetételéről 62,2 millió szavazó dönt. A választásokon 27 párt összesen 3556 jelöltje indul, közülük a legfiatalabb 18, a legidősebb 90 éves. Hivatalosan 598 képviselő kerül megválasztásra, egyéni, illetve pártlistán, mégpedig fele-fele arányban.
A mandátumok száma azonban a német választási rendszer sajátosságaiból fakadóan ennél több lesz, a szavazás eredményeként ugyanis úgynevezett többletszavazatok (Überhangsmandat) is elosztásra kerülnek. Nagy a valószínűsége annak, hogy a többletszavazatok – a választások történetében nem először – sorsdöntőek lehetnek.
A Bundestagba történő bejutáshoz Németországban is az 5 százalékos küszöb elérése szükséges. Ennek alapján csak azoknak a pártoknak van tényleges esélyük a bejutásra, amelyek eddig is ott voltak a német parlament alsóházában, azaz a konzervatív CDU-nak és a CSU-nak, és az elmúlt négy évben vele nagykoalícióban kormányzó szociáldemokrata pártnak (SPD), továbbá a három ellenzéki pártnak, a liberális szabad demokratáknak (FDP), a környezetvédő Zöldeknek és ez egykori keletnémet kommunista utódpártot, a PDS-t magában foglaló, az SPD-tól balra elhelyezkedő Baloldal pártjának.
A szélsőjobboldali Német Nemzeti-demokrata Pártnak (NPD) ugyanakkor semmi esélye nincs arra, hogy elérje a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, támogatottsága országosan 1 százalék alatt van.
