A 85 éves egykori államfő júliusban került kórházba tüdőgyulladással. Kim De Dzsung 1998-tól 2003-ig volt Dél-Korea államfője. „Napfény-politikájáért”, vagyis az Észak-Koreával való megbékélés érdekében kifejtett állhatatos erőfeszítéseiért 2000-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.
Kim De Dzsung 2000 júniusában történelmet írt azzal, hogy Phenjanban találkozott Kim Dzsong Il észak-koreai vezetővel. Ilyen csúcstalálkozóra a kettéosztott félsziget történetében addig nem volt példa.
Többször volt államfőjelölt, az 1971-es elnökválasztás után Tokióba menekült, mert a katonai diktatúrát vezető Pak Csong Hi statáriumot vezetett be. Kimet a dél-koreai titkosszolgálat emberei 1973-ban elrabolták a japán fővárosban, majd öt nappal később Szöulban szabadon engedték. A hetvenes években merényletet kíséreltek meg ellene: egy teherautó belehajtott a gépkocsijába, megsérült a lába, és ez élete végéig látszott a járásán.
Mint vezető ellenzéki személyiséget a katonai diktatúra idején, 1975 és 1991 között különböző vádakkal többször elítélték és bebörtönözték. 1980-ban államellenes összeesküvés vádjával halálra ítélték, amit később börtönbüntetésre változtattak. Összesen hat évig ült börtönben, és tíz évig volt házi őrizetben.
A hithű katolikus, kiváló szónok Kim végül 1997 decemberében nyerte meg az elnökválasztást, és 1998-tól 2003-ig töltötte be a tisztséget. Ő volt az első olyan államfője az országnak, akit az ellenzék jelöltjeként választottak meg.
