Az időközi választást a kelet-angliai Norwich városának egyik választókörzetében tartották. Ezt a parlamenti mandátumot mindig a Labour nyerte kényelmes többséggel azóta, hogy a párt 1997-ben kormányra került.
Most azonban az ellenzéki konzervatívok jelöltje győzött, méghozzá meggyőző fölénnyel, több mint kétszer annyi voksot begyűjtve, mint munkáspárti ellenfele.
Az eredmény politikai elemzők szerint messze túlmutat az adott választókerület jelentőségén, ugyanis újabb jele annak, hogy a Munkáspártnak – kevesebb mint egy évvel a jövő tavasszal esedékes parlamenti választások előtt – tömegesen fordítanak hátat korábbi szavazói.
A mély recesszió és a belpolitikai botrányok miatt súlyosan megtépázott Labour támogatottsága minden közvélemény-kutatási adat szerint messze elmarad a torykétól, és a párt jó ideje rendre elveszít minden választást.
A brit európai parlamenti választások is Munkáspárt sokak által történelminek minősített vereségét hozták: a Labour a harmadik helyre csúszott vissza, a konzervatívok és az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) mögé. Ez utóbbi egyetlen fő politikai programpontja Nagy-Britannia kivezetése az EU-ból.
Az utóbbi időszak legsúlyosabb botránya az alsóházi képviselők költségtérítési igényeivel kapcsolatban robbant ki, miután a The Daily Telegraph című konzervatív napilap cikksorozatban tárta fel, hogy a törvényhozók gyakran teljesen abszurd címeken nyújtottak be visszatérítési igényeket.
Ennek esett áldozatául a norwichi választókörzet eddigi munkáspárti képviselője is, akit a vele kapcsolatban felmerült visszaélési gyanú miatt a Labour vezetése eltiltott attól, hogy a következő választásokon induljon. A körzetében egyébként igen népszerű Ian Gibson azonban nem várta meg a következő választást, hanem azonnal lemondott.
