A politikus egy szerb újságíró-küldöttséget fogadva – amely az EULEX, az EU rendőri és igazságszolgáltatási missziója szervezésében érkezett Pristinába – kijelentette, hogy “néhány belgrádi politikai vezetővel folytatott bizalmas beszélgetés” alapján jutott erre a megállapításra. Azt nem árulta el, hogy kikkel beszélgetett.
“Azt hiszem, önök is látják már az első belgrádi jeleket. Én pedig nem szeretném a kijelentéseimmel hátráltatni Belgrád törekvését” – mondta konkrétum említése nélkül a koszovói miniszterelnök.
Megfigyelők ezzel kapcsolatban emlékeztetnek rá, hogy Szerbia alkotmányába foglalta Koszovó elidegeníthetetlenségét. Belgrádban kizárólag liberális, vagy néhány nemzeti kisebbséghez tartozó politikus meri megkockáztatni a kijelentést, hogy el kellene fogadni a megváltoztathatatlan tényt, miszerint Koszovó Szerbia számára örökre elveszett.
Minden más szerb politikus a nyilvánosság előtt azt vallja, hogy miután a hágai Nemzetközi Bíróság – Szerbia keresetére – kimondja, hogy a koszovói függetlenség egyoldalú kikiáltása nemzetközi jogot sért, újra kezdődhetnek majd a tárgyalások a volt szerbiai tartomány státusáról. Nyilatkozataik szerint lehet találni olyan megoldást, amely a függetlenséget akaró albánoknak, s az azt elutasító Szerbiának is megfelel. Thaci a Nemzetközi Bíróságról azt mondta, hogy maradéktalanul bízik benne.
A koszovói háború idején az elfogott szerbek szerveivel folytatott kereskedelemre vonatkozó felvetésre azt mondta, hogy Belgrádnak Szerbia európai jövőjének megteremtésével kellene foglalkoznia, nem olyan vádakkal, “amelyeken mindenki nevet”.
Az (általa is vezetett) Koszovói Felszabadítási Hadsereg által folytatott szervkereskedelem történetét “bűnözők” találták ki, és Carla Del Ponte (a hágai Nemzetközi Törvényszék volt főügyésze) “bűnös szándékkal” tette magáévá – állította magabiztosan a háborús bűnökért nemzetközi körözés alatt álló, már több országban őrizetbe is vett, majd rövid úton szabadon bocsátott koszovói miniszterelnök.
