A csütörtök esti ülésen megvolt ugyan a támogatás egy második mandátumhoz, ám a portugál politikust nem jelölte hivatalosan az Európai Tanács a bizottság újabb öt éven át történő vezetésére. Ráadásul Barroso távolról sem lehet bizonyos abban, hogy bizalmat kap az Európai Parlamenttől, amikor a június 7-i EP-választások eredményeként újjáalakult törvényhozó testület először ül össze július közepén.
Brüsszelnek be kell keményítenie
Ez aggasztó dolog olyan időben, amikor az új bizottság legfontosabb feladata az lesz, hogy megerősítse az üzleti versenyre, az egységes piacra és a költségvetési fegyelemre vonatkozó uniós előírásokat. Ezek képezik ugyanis az európai prosperitás alapját, ám a pénzügyi válság alaposan kikezdte őket.
Brüsszelnek keményen kellene fellépnie, hogy kikényszerítse az állami mentőövnek köszönhetően megmenekült bankok és cégek szerkezeti átalakítását, és meggátolja a nagy tagállamokat abban, hogy a belföldi munkaerőpiac védelmében alkalmazott szubvenciókkal torzítsák el a nemzetközi gazdasági versenyt. A földrész minden országában emelkedik a munkanélküliség, ennek nyomán pedig erősödni fog a protekcionista nyomás.
Csakhogy első ötéves mandátuma alatt Barroso az uniós elvek védelmében vonakodott szembeszállni a nagy európai hatalmakkal. Az pedig nem sok jóval kecsegtet, hogy újraválasztása érdekében most udvarolnia kell a nagyoknak.
A szocialista frakció tagjai arra készülnek, hogy megfúrják Barroso újraválasztását a júliusi EP-ülésen. Ebben számíthatnak a Zöldek, a szélsőbal és néhány centrista liberális képviselő támogatására, miáltal Barroso távolról sem mehet biztosra. Diadalittas hangon előadott brüsszeli sajtóértekezlete alighanem tovább fokozta az EP-képviselők ellenszenvét iránta.
Bizonytalanság jöhet
Így fennáll annak a kockázata, hogy Barroso hónapokon át bizonytalan pozícióban lesz, miközben a különböző kormányok megpróbálják zsarolni őt munkahelyek megmentésével és gazdaságpolitikával, a baloldali EP-honatyák pedig egymásra licitálva követelnek még több szociálpolitikai törvényt az EP-ben.
A francia elnök eredetileg azt akarta elérni, hogy Barroso újabb jelöléséről csak a lisszaboni szerződésről rendezendő második írországi népszavazás után szülessen döntés. Nicolas Sarkozy szándékának hátterében az állt, hogy francia politikust akart az egységes piacot felügyelő EU-biztos posztjára állítani. A portugál elnök széles körű támogatottságát látva Sarkozy meghátrált, ám továbbra is szeretné rövid pórázon tartani a bizottság elnökét. Az Európai Parlament alighanem szövetségre lép a francia elnökkel abban, hogy elodázza Barroso jelölését, illetve gyengítse annak pozícióját.
A franciák a bizottság ellen
Az Európai Bizottság 50 éven át a motorja volt az európai integrációnak és védelmezője a szabad piacnak a protekcionizmussal szemben. A franciák viszont – akik a központilag vezérelt iparpolitika hívei, és nemigen kedvelik a szabad kereskedelmet – legszívesebben holmi titkárság szintjére fokoznák le a bizottságot. Hasonló szándék mozgatja a briteket is, akik nemzeti szuverenitásukat féltik Brüsszeltől. A németek pedig prüszkölnek, ha a bizottság megkérdőjelezi a bajba jutott bankjaik részleges államosítását.
Most pedig az Európai Parlament akarja fitogtatni az erejét, mégpedig Barroso rovására, még a lisszaboni szerződés hatályba lépése előtt. Ez a logikája annak a törekvésnek, hogy Európa közvetlenül választott törvényhozó testülete kapjon nagyobb hatalmat – dacára az alacsony választói részvételnek. Csakhogy Európa polgárai még megbánhatják ezt, ha a fentiek eredményeként tovább gyengül a bizottság képessége arra, hogy fenntartsa azt a nyílt, egyenlő feltételeket biztosító játékteret, amelytől az egyes államok gazdasága és a munkahelyek függenek.
