Obama a héten jelentette be második bankmentő csomagját, amely mintegy kilenc trilliárd dollárnak megfelelő költségvetési hiányt eredményez az elkövetkezendő tíz évre. Mi a véleménye Obama válságkezelő stratégiájáról?
Én azok közé a régi vágású republikánusok közé tartozom, akik a költségvetés egyensúlyban tartását tekintik a legfontosabbnak. Jelenleg az Egyesült Államok túl sok pénzt költ. Ha ez így folytatódik tovább, adót kell emelni, hosszú távon ugyanis nem költhetünk többet annál, mint amennyi befolyik az államkasszába. Mielőtt az Egyesült Államok bárki válságtervét kritizálná, látni kellene, hogy az amerikai kormányzat túlköltekezik. Feltételezem, hogy ez történt itt Magyarországon is. Obama ösztönzőprogramja kölcsönzött pénz, ami hosszú távon egyáltalán nem tesz jót a gazdaságnak. A demokratákra és a republikánusokra egyébként egyaránt jellemző, hogy állami és helyi szinten is túl sok hitelből gazdálkodnak.
A republikánus exelnökjelölt, Ron Paul a FED korlátozásában, sőt megszüntetésében látja a megoldást. Mit szól ezekhez az elképzelésekhez?
Örülök, ha valaki új ötletekkel áll elő, bár nem gondolom, hogy komolyan lehetne venni ezt a felvetést. Én a magam részéről nem vagyok híve az ilyesminek.
Mit csinálna másként?
Nem szabadna jóléti juttatásokat ígérni, ha azokért ilyen magas árat kell fizetni. Az Egyesült Államokban nem kellene szociális biztonságot, államilag finanszírozott egészségügyi ellátást kilátásba helyezni, amikor nincs pénz ezek finanszírozására. Mindent meg kell tenni az alapellátás biztosításának érdekében, de vigyázni kellene az ígérgetéssel. Ez igaz a katonai költekezésre is. Véleményem szerint lényegesen csökkenteni kellene az amerikai katonák létszámát Európában.
Harry Pressler szerint el kellene felejteni a szociális ígérgetést (fotó: Gáti András)
A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint az amerikai elnök népszerűsége csökken. Minek köszönhető ez?
Egy jó elnök, egy jó kormányzó vagy szenátor, aki nehéz döntéseket hoz, szükségszerűen népszerűtlen lesz. Ezért mindenkit óva intenék attól, hogy a közvélemény-kutatások eredményei alapján ítéljen meg egy politikust. Obama jelenleg népszerű, de ha képes lesz azokat a döntéseket meghozni, amelyekre valóban szüksége lenne az országnak, akkor rövid időn belül népszerűtlen lesz. Ha egy politikus népszerűségi mutatója 90 százalék, az számomra azt mutatja, hogy az illető vagy nem hoz kemény döntéseket, vagy most került a posztjára. A jelenlegi válságból való kilábaláshoz rendkívül népszerűtlen döntésekre van szükség, remélem, hogy erre az amerikai és a magyar társadalom is ráébred.
Larry Pressler
– 1966-1968-ig Vietnámban szolgált
– 1975-1979-ig a Képviselőház tagja
– 1979-1997-ig a Szenátus tagja
– A Szenátus Külügyi Bizottságának, Kereskedelmi Bizottságának elnöke
Az Egyesült Államokban jellemzően a ciklus végére az elnök népszerűségi mutatója igen alacsony. Ez így volt Bill Clinton vagy George W. Bush esetében is. Egy jó vezető nem lehet mindig népszerű, a társadalom felelőssége az, hogy elfogadja a szükséges népszerűtlen pénzügyi intézkedéseket.
Obama rendszeresen szerepel különböző szórakoztató műsorokban, legutóbb az NBC Tonight Show-jának vendége volt, de a You Tube-on is rendszeresen küld üzenetet. Ön szerint helyes dolog, ha az Egyesült Államok elnöke aktívan jelen van a szórakoztatóiparban?
Azt hiszem, bizonyos mértékig minden elnök „jelen van” a szórakoztatóiparban. Obama kicsit többet szerepel, ami lehet, hogy jó ötlet. Sokszor persze nehéz elválasztani a politikát a szórakoztatástól. Itt van például George Clooney, aki a dárfúri szegényekért indít kampányt, ez is politika.
A magyar miniszterelnök, a régióban nem egyedülálló módon, belebukott a válságba. Mit javasol a térség felzárkózása érdekében?
Nehéz tanácsot adni, amikor mi is komoly problémákkal küzdünk, de úgy vélem, hogy mindenképpen egyensúlyba kell hozni a költségvetést még akkor is, ha ez egyáltalán nem könnyű. Magas az államháztartás hiánya, és a magánszférában megcsappant vásárlóerővel kell számolni. Ha azt akarjuk, hogy a gazdaság újra növekedési pályára álljon, le kell tennünk arról, hogy hosszú távon hitelből finanszírozzuk a gazdaságot.
