A független szlovák napilap szombati írása szerint ez nem más, mint megrendelésre készült történelem. A mai helyzet nagyban hasonlít ahhoz, amilyen 1989 novembere előtt állt fenn, amikor a történelmet a párt és a kormány politikai megrendelésének szellemében tanították.
Nem lehetne megkérdőjelezni a miniszter céljait, ha arról lenne szó, hogy a magyar gyerekek ugyanolyan esélyt kapjanak a szlovák történelem megismerésére és a szlovák nyelv elsajátítására, mint a szlovákok. Ján Mikolaj lépéseinek azonban egészen más kicsengése van. A minisztériumnak nem tetszik az eddig elfogadott magyar kisebbségi történelemkönyv, amely a szlovák történelemkönyvön alapul, kiegészítve a magyar történelem néhány fejezetével. Helyette a minisztérium olyan könyvet szeretne látni a magyar diákok padjain, amely erőteljesen szlovák nemzeti szellemű – mutat rá a lap.
Mindez abban a helyzetben történik, amikor bizonytalanság van a parlamentben elfogadott, a kétnyelvű földrajzi névhasználatot engedélyező tankönyvek körül, mert a törvényt a Szlovák Nemzeti Párt és a Néppárt-Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom az elnökválasztás után az alkotmánybíróság elé akarja utalni. Bizonytalanság van az új tankönyvek körül is, amelyeket a minisztérium szerint néhány hét vagy hónap alatt is el lehet készíteni.
Az oktatásügyi reform kapcsán tehát mind a szlovák, mind a magyar diákok ezrei és tanítóik is azzal szembesülnek, hogy nem tudják, milyen tankönyvekből fognak tanulni. Mikolaj és nemzeti párti társai talán azt hiszik, hogy a magyar gyerekek nagyobb hévvel fogják magolni a Ludovít Stúrról szóló anyagot, mint a szlovákok? Esetleg a nádpálcák suhogása mellett, ahogy a szlovák gyerekek tanulták a XIX. század végén és a XX. század elején a magyar ábécét?
Meglehet, hogy néhány választónak mindez tetszeni fog. Az azonban nehezen hihető, hogy tetszene ez a tanítóknak, diákjaiknak és azok szüleinek. Az oktatásügyi reform ugyanis, azon kívül hogy elhamarkodott, túlságosan is magán viseli a Szlovák Nemzeti Párt jegyeit – mutat rá a Pravda.
