Vitathatatlan, hogy Bugár visszatérésének sokan örülnének mind a párton belül, mind pedig azon kívül. Ennek legfőbb oka valószínűleg az exelnök személyes karizmája, amely minden bizonnyal a legfőbb politikai devizája. Ehhez hozzájárul az is, hogy Csáky Pál hatalomra jutásának módja kiélezte és a felszínre hozta a pártban valószínűleg korábban is meglevő megosztottságot.
S bár ez a taktika hatásosnak bizonyult az elnöki szék megszerzésénél, Csáky azóta sem tudott vagy akart lemondani róla, ami hosszabb távon akár végzetes is lehet pártvezetői pozíciója szempontjából. Nyilvánvaló, hogy az MKP-ban az egészségesnél erőteljesebb a megosztottság és a belső konfliktus mértéke, s Csáky csaknem kétéves regnálása alatt sem volt képes véget vetni ennek az állapotnak. Sőt úgy tűnik, a nyomás egyre erősebb. Mégis elhamarkodott lenne úgy ítélni, hogy ez automatikusan Bugár visszatéréséhez vezet – mutatott rá Czajlik Katalin, a pozsonyi magyar lap főszerkesztő-helyettese.
A szerző több okot is említett. Először is, ahhoz, hogy az elnökválasztásra egyáltalán sor kerüljön, tisztújító kongresszust kell összehívni, amit a járási konferenciák legalább egyharmadának kell kezdeményeznie. Ha ez meg is történne, a végeredmény így is jócskán kérdéses, mivel a kongresszus összetétele a küldöttdelegálás bonyolult módja miatt meglehetősen esetleges. Tehát nem garantált, hogy döntéseik a párttagság többségének véleményét tükrözik. Már ha azt feltételezzük, hogy a többség Bugár-párti. Ez azonban korántsem biztos – jegyezte meg a szerző.
Bár a belső konfliktus jelei jól láthatók a párton, nagy kérdés, mekkora erőről van szó, mind számbelileg, mind intenzitásban. Magyarán, hogy az elégedetlenkedők – ha elegen vannak is – képesek-e a koordinált cselekvésre. Még nagyobb kérdés, hogy ennek az elégedetlenségnek mennyire oka – és egyben lehetséges gyógyírja – az elnökváltás, s mennyire az éppen e megosztottságból eredő cselekvésképtelenség és a meg nem emésztett hatalomvesztési frusztráltság.
Ezekre a kérdésekre – írta az Új Szó – ma aligha ismeri valaki a választ. Maga Bugár sem, ami jól nyomon követhető a visszatérésével kapcsolatos nyilatkozatai óvatosságán. Bár az a tény, hogy az exelnök reálisan megengedte visszatérésének lehetőségét, érdembeli előrelépést jelent az utóbbi két év kijelentéseihez képest, ugyanakkor nem lehet nem észrevenni a sok feltételes módot, ami ezeket a kijelentéseket kíséri. Mintha Bugár azt akarná tesztelni, milyen hatást váltanak ki szavai, de arra azért vigyáz, hogy sose mondjon olyat, amiből nem lehet biztonságosan visszatáncolni.
Az ugyanis szinte biztosra vehető, hogy az exelnök, aki meglehetősen nehezen viselte két évvel ezelőtti nem várt kudarcát, nem kockáztat meg egy újabb vereséget. Az elkövetkező hónapok tehát sok érdekeset hozhatnak az MKP háza táján, mind Bugár, mind Csáky számára. Egy dolog valószínűsíthető csupán: akárhogy végződjön is ez a csata, annak meghatározó hatása lesz a párt jövő évi választási szereplésére – szögezte le a kommentár szerzője.
