Az 1860-as számú határozatot 14 igen szavazattal hagyta jóvá a testület, az Egyesült Államok tartózkodása mellett. Három napig tartó intenzív diplomáciai egyeztetés eredményeként született meg a határozat, amelyben a Biztonsági Tanács “hangsúlyozza sürgősségét” a tűzszünetnek, és így “azonnali, tartós és teljes körűen betartott tűzszünetre” szólít fel, ami elvezet az izraeli csapatoknak a Gázai övezetből való teljes kivonásához. A BT elítélte “a civilek elleni bármiféle erőszakot és ellenséges tevékenységet, valamint mindennemű terrorista cselekedetet”, de egyetlen szóval sem említette a Hamász palesztin radikális mozgalom izraeli területeket célzó rakétatámadásait, mi több, a Gázai övezetet ellenőrzése alatt tartó Hamász neve egyáltalán nem szerepel a határozat szövegében.
A tanács szorgalmazta, hogy akadálytalanul juthassanak el minden nélkülözőhöz a segélyszállítmányok a Gázai övezet egész területén, és üdvözölte a humanitárius folyosók nyitását célzó kezdeményezéseket. Felszólította az ENSZ-tagállamokat, hogy segítsék elő azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a tűszünet tartósságát. Ilyen lépések között említette, hogy akadályozzák meg a palesztinoknak szánt fegyverek becsempészését a Gázai övezetbe, valamint nyissák meg ismét az övezetbe vezető határátlépőket. Ennek jegyében a Biztonsági Tanács üdvözölte az egyiptomi kezdeményezést, valamint a válság rendezését célzó többi regionális és nemzetközi erőfeszítést.
A kulcstényező nyugati hatalmak és az arab országok dolgozták a határozati javaslat szövegét, de Izraelen és a Hamászon múlik, hogy lesz-e fegyvernyugvás. A kötelező jellegű határozatot ugyanis nem az ENSZ Alapokmányának 7. fejezete alapján fogadták el, így végrehajtása katonailag nem kikényszeríthető. Amr Musza, az Arab Liga főtitkára ugyanakkor jogilag kötelező érvényűnek nevezte a határozatot, amelynek végrehajtását a BT-nek kell ellenőriznie.
Az Egyesült Államok a tartózkodást azzal indokolta, hogy Washington előbb látni szerette volna, hogy mire jut Egyiptom a közvetítési kísérleteivel.
