A Vedomosztyi című tekintélyes üzleti lap rámutatott: a titkos választással az egyház élére került II. Alekszij 70 évi szocializmus és vallásellenesség hagyatékát örökölte. Az újabb orosz történelem rendkívüli időszakában állt 18 éven át az egyház élén, és regnálása alatt teljes mértékben átalakult az egyház szerepe az ország életében, kapcsolata a társadalmi intézményekkel és az állammal.
A lap számokat sorolt: az állam a templomokat ezrével, a kolostorokat százával adta vissza az egyháznak. Oroszország kereszténnyé válásának ezredik évfordulójának évében, 1988-ban 7000 templom és 21 kolostor és monostor működött, jelenleg a templomok száma mintegy 30 ezer, a kolostoroké és monostoroké 459. Felmérések szerint 1990-ben a lakosság 24, idén 73 százaléka vallotta magát ortodox hívőnek. Igaz, a Levada Központ szerint csupán a lakosság 8 százaléka jár havonta többször templomba, a nagyböjtöt 3 százalék tartja meg, a tízparancsolatot pedig csak 2 százalék tudja felsorolni, de például a húsvéti kalácsszentelés már a népi kultúra részévé vált.
A cikk szerzője emlékeztetett arra, hogy II. Alekszij nevéhez fűződik az orosz ortodox egyház és a külföldi orosz ortodox egyház 90 évi szakadás utáni újraegyesítése. Végül a lap rámutatott: II. Alekszij a nyolcvanas években még az állam és az egyház teljes és végleges szétválasztásának szükségességéről írt levelet Mihail Gorbacsovnak, viszont az utóbbi években az egyház és az állam – nem intézményes, de jelképes – közeledése következett be.
A Novaja Gazeta című, élesen ellenzéki lap arra is rámutatott: az elhunyt egyházfő a (világi) hatalom kétes kezdeményezéseit is megáldotta, s ezzel növelte azok legitimitását, például a csecsenföldi háború esetében. Az idén augusztusban kitört grúziai háborút azonban tüntetőleg nem áldotta meg, s ez ingerültséget váltott ki „a szeretett vezetők egyikénél”. Hozzájárult azonban a Vlagyimir Putyin által elnökként az orosz kultúra terjesztése végett kezdeményezett „Orosz Világ” megvalósításához: a külföldi orosz egyház „lenyelésével”, annak hálózata révén a világ legtávolabbi sarkaiban is megjelenhetett az Oroszországi Föderáció.
A néhai pátriárka tevékenységének fő eredményét a lap a Moszkvai Patriarkátus Orosz Ortodox Egyháza egységének megőrzésében látja, mivel az egység a szilárdság számos próbatételének volt kitéve Ukrajnában, Észtországban és másutt. Mivel nem Jelcin vagy Putyin választottja volt, az elhunyt őrizte az egyház viszonylagos önállóságát az orosz társadalomban. Utódának – akit majd a Kreml felügyelete alatt választanak meg – ez nem adatik meg, ami előbb-utóbb a Moszkvai Patriarkátus Orosz Ortodox Egyháza adminisztratív egységének széthullásával – például az ukrán egyház kiválásával, Oroszországban pedig az alternatív ortodoxia terjedésével – fenyeget – írta az ellenzéki lap.
