Laurent Nkunda lázadóvezértől a térségbe érkező ENSZ különleges megbízott, Olusegun Obansajo ugyan kicsikarta egy jövőbeni béke ígéretét, Nkunda szavát azonban nem lehetett készpénznek venni. Hétfőn csapataival ismét offenzívát indított, s a rebellisek és a kormánycsapatok között újra összecsapások törtek ki Gomától, Észak-Kivu tartomány központjától körülbelül 125 kilométerre északra, Rwindi városában – adta hírül az AP.
Helyszíni beszámolók szerint a lázadók hatalmukba kerítették a települést, meghátrálásra kényszerítették a kongói hadsereget, s most észak irányába tartanak. A hegyvidéki falvak szinte teljesen elnéptelenedtek, tízezrek hagyták el otthonukat a harcok következtében. A BBC-nek adott interjújában Nkunda egész Kongó meghódítását tűzte zászlajára.
Humanitárius segítséget kérnek
Humanitárius szervezetek szerint azonnali cselekvésre van szükség az ártatlan kongói civilek megvédése érdekében. A hét végén ismét felszólították az ENSZ Biztonsági Tanácsát (BT), hogy haladéktalanul erősítse meg a több sebből vérző kongói békefenntartó-misszió, a MONUC csapatait. Ban Ki Moon ENSZ-főtitkár háromezer fős csapaterősítést kért a BT-től – írja a Reuters.
Közben a kormánycsapatok élére Joseph Kabila kongói elnök új parancsnokot nevezett ki, amit a konfliktus sürgősségével magyarázott. A gyenge harci morál jellemezte, elégtelen fegyvernemekkel felszerelt hadsereg tagjait sokan rablással, nők megerőszakolásával vádolják, a katonák közül négyet halálbüntetésre is ítélt a kongói katonai bíróság a múlt hét végén.
Eddig kétszázötvenezer ember volt kénytelen elhagyni lakhelyét a Nkunda vezette tuszi csapatok és a hutu kormányerők augusztusban kiújult konfliktusa óta Kongóban. Legalább százan meghaltak, kétszázan megsebesültek, százötven gyermeket pedig erőszakkal toboroztak kötelékeikbe a csapatok – áll a New York-i székhelyű Human Rights Watch emberjogi szervezet jelentésében. A lázadók és a kongói hadsereg között januárban megkötött törékeny békét augusztusban rúgta fel Nkunda, aki csapataival egészen Gomáig masírozott. A város előtt egyoldalú tűzszünetet hirdetett, amit viszont november 4-én újra megszegett.
Ruandaiak igázták le Kongót
Nkunda még 2004-ben hirdetett fegyveres harcot. A lázadóvezér állítása szerint ő csupán a tuszi közösséget védelmezi a 800 ezer tuszi és mérsékelt hutu legyilkolásával vádolt ruandai hutu fegyveresektől (Interahamwe), akik 1994 után a tuszik hatalomra jutásakor menekültek Kongóba. Az Afrika egyik legszívósabb hadseregének tartott ruandai erők 1994 óta legalább kétszer leigázták Kongót, mivel a hutuk a kongói menekülttáborokat használták fel arra, hogy onnan intézzenek támadásokat Ruanda ellen.
1996 és 2002 között kilenc afrikai ország volt érintett a második világháború vége óta a legtöbb, 5,4 millió halálos áldozatot követelő konfliktusban, amit Madeleine Albright, a Clinton-adminisztráció külügyminisztere egyenesen „Afrika első világháborújának” nevezett. Szemtanúk szerint a legújabb konfliktusban angolai és zimbabwei csapatok ismét a kormány segítségére siettek.
Búr Gábor, az ELTE egyetemi docense, Afrika-kutató szerint nem valószínű, hogy a mostani krízis tovább szélesedne, hiszen az évek alatt Afrikában is konszolidálódott valamelyest a helyzet. A történész a FigyelőNetnek elmondta, hogy mivel nem lát egyik csoport mögött sem komoly erőt, a konfliktus katonai megoldását teljesen ki lehet zárni. A felek így kénytelenek lesznek tárgyalóasztalhoz ülni – tette hozzá. A helyzetet azonban jelenleg eléggé megnehezíti, hogy Kabila elnök nem hajlandó közvetlenül Nkundával tárgyalni. A lázadóvezér viszont azt veti a kormány szemére, hogy kínai cégeknek árusítja ki az ország kobaltjának és rezének nagy részét.
Az ásványkincsekért megy a harc?
Paul Kagame ruandai elnök Kabilát és a MONUC vezetőit hibáztatja, mondván, nem képesek megnevezni a probléma igazi gyökerét, s határozottan fellépni a Kongóban tevékenykedő Ruandai Demokratikus Felszabadító Erők (FDLR) ellen.
Több szakértő szerint is ezek a hutu etnikumhoz tartozó ruandai fegyveresek fenyegetik leginkább a régió stabilitását, akik jól szervezettek, a kongói ásványkincsek kiaknázásának köszönhetően pedig anyagilag sem állnak rosszul. A kigali rezsimet kritizálók szerint viszont a FDLR elleni támadások csak ürügyként szolgálnak Ruanda számára, hogy Kongó ásványkincseihez hozzájusson – áll Mark Doyle, a BBC afrikai szakértőjének írásában, aki szerint Ruanda Afrika Izraelje.
Ruandában ugyanis a tuszik 1994-es pirruszi győzelme után a közel-keleti országhoz hasonlóan úgy vélekedtek, hogy vasököllel kell megvédeni országuk területi integritását. A nemzetközi közösség által Kigali szemére vetett vádak – amely szerint Ruanda a lázadóvezér Nkundát támogatja – addig marad szálka sokak szemében, ameddig Ruanda nem lép fel határozottabban a hutu rebellisek ellen.
Búr Gábor hangsúlyozta: Ruanda már méreténél fogva sem képes egy újabb „világháborút” kirobbantani, az augusztusban kiújult konfliktus csak az 1994-es összecsapás áthelyezése Észak-Kivu tartományba. A nemzetközi adományozók kedvencének tartott Ruandában a tuszik közötti etnikai szolidaritással van dolgunk, a segélyek befagyasztásától tartó közép-afrikai országban pedig szinte elképzelhetetlen, hogy minden szálat Kigaliból mozgatnának.
A kutató hangsúlyozta, hogy nem vár sokat a múlt héten beharangozott legújabb csapaterősítésektől, a megoldást leginkább a MONUC, a világ legnagyobb, 17 ezer fős békemisszió csapatainak Észak-Kivuba való átcsoportosításától reméli – amelyből jelenleg mindössze ezer fő állomásozik Goma városában, s hatezer a tartományban.
