A Konszenzuskeresés című írás szerzője, Jan Machácek szerint a mai Magyarország példa lehet arra, hogy hová vezethet a kibékíthetetlen polarizáció.
„Az (magyarországi) ellenzék – még rendkívüli népszavazások árán is – hajlandó arra, hogy megakadályozzon minden értelmeset csak azért, mert azt a kormány javasolta. Ebben, a társadalmi szempontból nagyon költséges viselkedésben nincs semmiféle ráció. Az ellenzék ahelyett, hogy örülne, hogy a kormány elvégzi helyette a piszkos munkát, és ő tud építkezni majd ezeken az alapokon, elfűrészeli saját maga alatt (és sajnálatosan az egész társadalom alatt is) az ágat” – véli a szerző.
„Magyarország még egy másik dolog miatt is érdekes: nemcsak hogy a tartalom alapján már felismerhetetlen, mi van a bal, s mi a jobb oldalon, hanem hogy a gazdasági életben a baloldal jobboldali, míg a jobboldal baloldali politikát folytat. S mindennek tetejébe: az ellenzék hajlandó ígéretei teljesítésére és megszüntetni minden értelmes dolgot, amit a kormány jóváhagyott” – mutat rá Machácek.
A szerző úgy látja, hogy Csehországban is nagy a megosztottság. Szlovákiában észrevehetően jobban alakulnak a dolgok, de ebben az esetben is idő előtti lenne még ünnepelni.
Ezért a helyzetért nagy felelősség terheli a médiát is, mert túlságosan gyakran segít a politikusoknak olyan képet rajzolni, miszerint a politika a jó és a rossz párharca.
Ha már a politikusok nem tudnak felülemelkedni ezen a helyzeten, akkor ezt a médiának kellene megtennie. Például a korrupció elleni harcot ez a társadalom sosem fogja megnyerni, ha szüntelenül azt fogjuk állítani, hogy kizárólag a másik oldal a korrupt. Bizonyos konszenzus elérése nélkül lehetetlen megvalósítani az igazi egészségügyi és nyugdíjreformot, s olyan távlati víziót adni a társadalomnak, amely megállná a helyét ebben a globális világban – fejezi be eszmefuttatását a cikk írója.
