Valakinek, valamikor megálljt kellett volna parancsolnia, ám ezt senki sem tette. Az oroszok csökönyösen megakadályozták a konfliktus bármilyen megoldását. Az amerikaiak pedig fenntartás nélkül támogatták Mihail Szaakasvili grúz elnököt. A “bűvészinas” pedig most önállósította magát, és háborút robbantott ki. Elvakultan bízott a gyors győzelemben, ám elszámította magát – írja a Tages-Anzeiger.
A The Times szerint abban az összefüggésben, hogy Moszkva változatlanul saját befolyási övezetének tekint minden, Oroszországgal szomszédos területet, így Grúziát is, minden nyugati nyereség szükségszerűen orosz veszteségként kerül a mérleg serpenyőjébe. Moszkva persze fölháborodik a Grúziának és Ukrajnának tett NATO-tagságon. Szaakasvili grúz elnök egy józan pillanatában autonómiát kínált fel Dél-Oszétiának. Ez kellene, hogy az alapja legyen a sürgős diplomáciai erőfeszítéseknek, amelyekkel vissza lehetne rántani a két szemben álló felet a szakadék széléről.
Cezúra
A bécsi Der Standard szerint a kaukázusi háború cezúrát jelent az egész térség számára. A posztszovjet térség négy válságövezete – Abházia, Dél-Oszétia, Karabah, Dnyeszteren túli terület – csaknem két évtizede mérgezi a politikai légkört Európa keleti részén, megakadályozva a normális demokratikus fejlődést. Dél-Oszétiában nem kevesebbről van szó, mint a posztszovjet imperializmus visszaszorításáról.
Grúzia elnöke szembeszegül az oroszok megfélemlítési kísérleteivel, és a nyugati országok segítségében bízik. Csakhogy illúziókat táplál: a NATO aligha fog megkockáztatni egy háborút Oroszországgal, hogy megmentse Grúziát – állapította meg a párizsi Le Figaro. – A Tbiliszi mellett fekvő vaciani légitámaszpont orosz bombázása, ahol amerikai tanácsadók is tartózkodnak, nyíltan megmutatta a Nyugat tehetetlenségét. Az EU francia elnökségére most az a feladat hárul, hogy átvegye a kezdeményezést és megakadályozza a Moszkvához fűződő viszony jóvátehetetlen romlását.
Előre menekülnek
Szaakasvili elnök olyan politikát folytat, amelynek célja közelebb hozni Grúziát a NATO-hoz és az Európai Unióhoz – mutatott rá a brüsszeli De Morgen. – Ez viszont konfliktusokat eredményez Moszkvával. Csapatainak mozgósításával a grúz elnök előremenekül, hogy ráncba szedje a lázadó déloszéteket. Rövid távon ez bizonyára erősíteni fogja népszerűségét saját hazájában.
Óriási hibának tartja a lengyel Gazeta Wyborcza a grúz offenzívát az “alkotmányos rend helyreállítására”. A néhai szerb diktátorhoz, Slobodan Milosevichez hasonlóan Szaakasvili sem fogta fel, hogy hazája csak két lehetőség között választhat: vagy búcsút mond a két szakadár régiónak, Abháziának és Dél-Oszétiának, vagy pedig Grúzia véres konfliktusok nyomán fog felbomlani… A grúz elnöknek, aki a Nyugat és Lengyelország kedvence volt, inkább előbb, mint utóbb fizetnie kell a hibáiért.
