Az RMDSZ-nek az a legfőbb érve, hogy a törvény értelmében a pártokra vonatkozó ötszázalékos parlamenti bejutási küszöb automatikusan nyolc százalékra emelkedne egy koalíció esetében. Igaz, van lehetőség “alternatív küszöb” alkalmazására is, ami azt jelenti, hogy egy párt akkor is bejut, ha nyerni képes hat képviselői és három szenátori választókerületben.
A törvény szövegéből lehet ugyan arra következtetni, hogy ez a lehetőség egy koalíció esetén is fennáll, de a megfogalmazás nem pontos, önkényesen is értelmezhető. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője felhívja a figyelmet, hogy a törvény szellemét kell figyelembe venni, amely szerint a koalícióknak magasabb parlamenti küszöböt kell teljesíteniük, mint a pártoknak.
Ha az RMDSZ–MPP koalíció az alternatív küszöbön át akarna bejutni a parlamentbe, utólag könnyen megtámadhatják az alkotmánybíróságon a mandátumokat. Szász Jenő szerint az alternatív küszöb a pártszövetségekre is vonatkozik.
A bukaresti Új Magyar Szóban (ÚMSZ) Ágoston Hugó emlékeztet: az önkormányzati választások eredménye alaposan megcsappantotta az MPP zsarolási potenciálját, Szász Jenő partvonalon kívülre került. A szerző úgy véli, hogy a választási koalíció, illetve az alternatív küszöbre való hivatkozás révén az MPP “átlátszó csellel” akarja megakadályozni az RMDSZ bejutását a törvényhozásba.
Bakk Miklós politológus az erdélyi Krónika vezércikkében úgy véli: Markónak le kell mondania a Markó-doktrínáról, a tagolatlan egység mindenáron való szorgalmazásáról, és egyre több teret kell engednie az együttműködés intézményesítésének. Szásznak pedig le kell mondania a Szász-doktrínáról, amely szerint az RMDSZ-szel szemben elegendő erő a dac, az egypártiság ráolvasásos ismételgetése – írja.
