Februárban Raúl Castro lett hivatalosan is Kuba államfője, miután bátyja közel 21 hónapja tartó betegségére hivatkozva lemondott a tisztségről. A többi vezető poszton egyébként ez sem hozott változást, ahogyan a vezetők közel 75 éves átlagéletkorában sem.
Raúl beiktatási beszédekor felidézte a késő szovjet koreográfiát: beszédét öltönyben mondta el, elütve az eddig megszokott olívzöld egyenruhától. A változás azonban úgy tűnik, nem csak a külsőségben jelent meg. Habár leszögezte, hogy Fidel Castro továbbra is a Kubai Kommunista Párt elnöke marad (ez egy tiszteletbeli funkció), említést tett azokról az „abszurd korlátozásokról”, amelyeket Kubában felülmúlt az idő, így azok felülvizsgálatra szorulnak.
Öltönyre váltott Raúl Castro (Fotó: MTI/AP)
Raúl pragmatikus arculatának megformálása már 2006-ban elkezdődött, amikor Fidel, akkor még csak ideiglenesen öccsére ruházta a hatalmat. Azóta kritikus beszédeket tart, s próbál a bátyjától eltérő módon, de azt meg nem cáfolva kommunikálni. Erre utal, hogy beszédét is a szokásos „Éljen a forradalom és Che Guevara!” helyett mindössze a „Köszönöm, viszontlátásra” végszavakkal zárta.
Új szelek fújdogálnak
Az elmúlt két hónapban megindul változások azonban már egy korábbi nyitási politikába illeszkednek. A Szovjetunió 1992-es összeomlásával, így a cukron, olajon és a KGST biztos piacán alapuló kereskedelem kiesésével Kuba a legnehezebb éveket élte meg. Castroék ekkor vették át a vietnami modellt: a kommunista párt monopóliumának megtartásával, de megnyitották és piacgazdasági elemekkel alakították át a gazdasági szektort.
Ennek kulcspontja a turizmus volt: a most zajló gazdasági és politikai nyitások zöme is ezeket érinti.
A hadsereghez folyik be a pénz?
A kubaiak ezentúl megszállhatnak bármelyik hotelben, bérelhetnek motorkerékpárt, a dollárboltokban pedig lehetőségük nyílik DVD-lejátszó, számítógép és más elektronikai cikkek vásárlására is. A termékekért azonban továbbra is konvertibilis pesóval kell fizetni, amely árfolyama 24 szerese a kubai pesónak. Konvertibilis pesóhoz a kubaiak többsége a turistáktól befolyó összegek (pincérkedés, taxisofőrködés), vagy a külföldön élő rokonaik révén juthatnak hozzá.
Kérdés persze, hogy az ebből a pénzforgalomból befolyó összegek végül hova fognak eljutni. Még védelmi miniszterként Raúl Castro volt az, aki a hadsereget egy nagy céggé alakította át: így jelentős érdekeltségeik vannak a turisztikai bevételekben, a valutaváltásban és a szállodaláncokban is (Gaviota csoport).
Változás kell
A politikai oldalon felmerült ugyanakkor egy hatékonyabb bürokrácia kiépítése, amit erősít, hogy Kuba két központi lapjában egyre több a kritikus írás többek között a korrupcióról, a kapun belüli munkanélküliségről. Castro történelmi szerepvállalásáról vagy egyéb múltbeli kérdésekről azonban továbbra sem esik szó.
Tényleg itt a szabadság szele? (Fotó: FN)
Fontos nyitásként értékelhető, hogy a korábbi többhetes, vagy akár hónapos várakozással ellentétben mostantól a kubaiaknak – néhány kivételtől eltekintve – nem lesz szükségük a „fehér kártyára” ahhoz, hogy külföldre utazhassanak.
A külföldi befektetők úgy tűnik sorban állnak azért, hogy Kubába jöjjenek. Ahogy egy 30 éves havannai fiatalember az El País című spanyol napilapnak megfogalmazta: „A nyitások inkább arról szólnak, hogy mire költhetünk, s nem arról, hogy ezzel mit nyerhetünk.”
