A Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) a szavazatok 43,7 százalékát, a konzervatív Néppárt (PP) 40,1 százalékot kapott – közölte a voksok 95 százalékának ismeretében a madridi belügyminisztérium.
Ezzel az eredménnyel a szocialisták 169 képviselőt küldhetnek a parlament alsóházába, öttel többet, mint 2004-ben. Abszolút többséghez azonban nem sikerült jutniuk a 350 tagú testületben, ennek biztosítására kisebb, regionális pártokkal kell szövetségre lépniük. A PP 148-ról 153-ra növelheti képviselői számát.
Belpolitikai problémák
A második ciklusban Zapaterónak olyan feladatokkal kell szembenéznie, mint a lassuló gazdasági növekedés, a Baszk Haza és Szabadság (ETA) terrorszervezet tevékenységének újraéledése és a bevándorlók helyzete körüli viták.
„A spanyol nép egyértelmű választ adott, és amellett döntött, hogy egy új korszak kezdődjön, egy nyugodt, konfrontáció nélküli korszak” – mondta José Luis Rodríguez Zapatero kormányfő a győzelmet ünneplő támogatóinak tömege előtt.
Mariano Rajoy, a PP kormányfőjelöltje elismerte a PSOE győzelmét, és gratulált Zapaterónak újraválasztásához. Egyúttal hangsúlyozta, hogy a parlamenti pártok közül a PP frakciója gyarapodott a legtöbb taggal a választás eredményeként.
“Zapatero ismételhet, a PP (Néppárt) elbukott, de mindkettő komoly gondolkodásra kényszerül” – írta “Második esély” című szerkesztőségi cikkében a balközép El País, az első számú spanyol napilap.
A győztes Spanyol Szocialista Munkáspárthoz (PSOE) közel álló Público ingyenes különszámot adott ki és terjesztett a párt székháza előtt. Az első odalon a “Zapatero diadalmaskodott” cím olvasható, alatta hatalmas “Z!” a régi-új miniszterelnök nevének kezdőbetűjeként.
Nincs abszolút többség
A jobboldali sajtó persze visszafogottabb hangot ütött meg internetes oldalain. Az El Mundo címe szerint “A PSOE győzőtt, a PP előbbre lépett, s együtt 323 képviselőjük van a 350-ből”. Hasonlóan fogalmaz az ABC is: “A PSOE nyerte a választásokat, dacára annak, hogy a PP növelte helyeinek számát. A nacionalisták és az IU (Egyesült Baloldal, környezetvédő-kommunista) teret vesztettek.”
Az El País megjegyezte, hogy Zapatero – elődeivel szemben, akiket annak idején szintén újraválasztottak (a szocialista Felipe González és a konzervatív José María Aznar) – nem szerzett abszolút többséget. Az újság szerint így “továbbra is számítania kell külső támogatásokra, bizonyosan másokra, mint 2004-ben”, gondolva itt elsősorban a Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) kényelmetlen szövetségére. Ugyanakkor “a kormányfőnek lehetősége van arra, hogy folytassa programja lényegét, főként gazdasági és szociálpolitikai téren”.
A katalán nacionalista CiU megerősödve került ki a megméretésből, 11 képviselője van a korábbi tízzel szemben, s így “központi politikai erő” lehet vezetőjének, Josep Duran i Lleidának a szavai szerint, amelyeket a Público közölt.
A Néppártról az El País azt írta, hogy “mélyen el kell gondolkodnia azon az ellenzéki magatartáson, amelyet az előző törvényhozási időszakban tanúsított”, a Zapateróval szemben igen kemény ellenzékiségen, amely elidegenítette a mérsékelt választókat. Az ABC szerint viszont a PP “úgy vesztett, hogy győzött”, növelte képviselőinek számát 2004-hez képest, “csak nem eléggé”.
