Ezzel egy időre megoldódott a több mint fél évig tartó kormányválság. A pártoknak azonban márciusig meg kell állapodniuk a holland nyelvű flamandok és a francia ajkú vallonok közös államának olyan szerkezeti átalakításában, amely tartósan működőképes kormányzást tesz lehetővé.
Az 54 éves Verhofstadt szocialista-liberális koalíció élén kormányozta az országot a június 10-i választásokig. A koalíciós pártok a választáson vereséget szenvedtek, és a győztes flamand kereszténydemokraták nyertek jogot arra, hogy kormányalakítási tárgyalásokba kezdjenek. Vezetőjük, Yves Leterme azonban hosszas próbálkozások után sem tudta összehozni a két népcsoport konzervatív, illetve liberális pártjaiból tervezett négypárti koalíciót, mert olyan autonómiaelképzelésekkel állt elő, amelyeket a vallonok nem fogadtak el.
Az uralkodó végül az ügyvezető kormányfőt, Verhoftstadtot bízta meg azzal, hogy kovácsoljon össze legalább három hónapra olyan ideiglenes kormányt, amely el tudja készíteni a jövő évi költségvetést – amire egy ügyvezető kabinetnek nincs felhatalmazása -, gondoskodik a legsürgősebb ügyek intézéséről, valamilyen módon eléri az üzemanyag- és élelmiszerárak felgyorsult emelkedésének visszafogását, és helyreállítja a Belgium életképességébe vetett bizalmat, a külföld előtt is megmutatja, hogy “van kormánya Belgiumnak”.
Verhofstadt végül olyan, 14 fős ideiglenes kormányt állított össze, amelyben a tervezett jobbközép koalíció négy pártja mellett a vallon szocialisták is helyet kaptak. E széles politikai spektrum egy kormányba “összezárva” hosszú távon nem lenne működőképes, de arra elvben alkalmas lehet, hogy három hónap alatt megteremtse a feltételeket a stabil kormányzáshoz. A miniszterelnökkel együtt 14 tagú kormányban fele-fele arányban vannak flamand és vallon politikusok. Az ország lakosságának mintegy hatvan százaléka flamand.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
