Az országban nagy a frusztráció és a kiábrándultság. Elvileg öten indulnak az elnöki székért, gyakorlatilag azonban csak a jelenlegi elnöknek van esélye. A választás két jelszava a demokrácia megteremtése és a szélsőségek elleni küzdelem. Kérdés azonban, ez mennyire lehet hiteles egy tábornok-diktátor szájából.
Felemás elnökség
A jelenlegi elnök Pervez Musarraf 1999-ben katonai puccsal hatalomba került tábornok. Nyolcéves uralma alatt képtelen volt megőrizni a békét és felszámolni az iszlám szélsőségeseket az afgán határ mentén. Hatalmát a puccs után népszavazással próbálta meg legitimálni, de végül bocsánatot kellett kérnie miatta. Elnöki státusza mellett ő a hadsereg főparancsnoka is. Alkotmánymódosítással több hatalmat szerzett az elnöki posztnak, felborítva ezzel az elnök és a miniszterelnök közti hatalmi egyensúlyt.
Belesodródott az amerikaiakkal való szövetségbe, amelyet népe ellenez. Az ő számlájára írják, hogy visszaszorította a korábban népszerű vezetőket és az így keletkezett vákuumba az iszlamisták nyomultak be. Demokratikus ellenzékét egy ideig sikeresen el tudta hallgattatni, ez azonban az idén már nem sikerült neki.
Előnyére válik viszont, hogy visszahozta országát a csőd széléről és béketárgyalásokat kezdett Indiával. Musarraf legfőbb politikai bázisa a pakisztáni Muszlim Liga, amelynek egy része a másik jelölt, a Musarraf által elűzött Navaz Sarif mellett voksolt volna. Mindenesetre ha megnyeri a választást, ő lesz a legtovább regnáló pakisztáni elnök.
Benazir Bhutto és köre
A másik ismertebb – ám Musarraf mellett nem túl esélyes – jelölt Makdum Amin Fahim, akit a száműzött egykori miniszterelnök asszony, Benazir Bhutto pártja, a Pakisztáni Néppárt támogat. A politikus mindvégig lojális volt a Bhutto-családhoz, ezért visszautasította a miniszterelnöki posztot, amit Musarraf ajánlott fel neki 2002-ben. Jelenleg nincs sok esélye, hogy ismét felajánlják neki a kormányfői tisztséget. A januárban esedékes parlamenti választáson szintén nem jut neki babér, addigra ugyanis hazatér Bhutto, aki átveheti pártja vezetését.
Ő a hazatérésével az elnöki tisztért biztos befutónak tartott Musarraf ellenpontja kíván lenni a miniszterelnöki hatalomban. Pártja most nem képes megakadályozni az államfő újraválasztását, de távolmaradásával képes csökkenteni legitimációját. A Pakisztáni Néppárt hagyományosan hadsereg- és mollaellenes, de ugyanígy támadja a katonai diktatúrát is. Nem véletlenül ez az ország legnagyobb és legnépszerűbb politikai pártja.
“Kétes” ellenfelek
Bhutto személyével kapcsolatban egyébként számos kétely fogalmazódott meg. Az ellene felhozott kilencven, korrupcióval kapcsolatos vádpontból ugyanis nyolcat még mindig nem zártak le, de a legfrissebb hírek szerint ezeket hazatérésekor ejtik.
Tüntetõk Sarif hazatérése mellett (Fotó: MTI)
Vitatható és vitatott megoldást választott viszont az elnök népszerű ellenfele, a korrupciós vádak miatt száműzött Navaz Sariffal kapcsolatban. Musarraf az ő hatalmát döntötte meg 1999-ben, Sarif azonban most először tért vissza Pakisztánba, hogy induljon az elnöki székért. A legfelsőbb bíróság szerint Sarifnak joga volt hazatérni, ennek ellenére Musarraf pár órával a hazatérése után föltetette egy Dzsiddába tartó gépre, és újra száműzte.
Amerika érdeke
Pakisztán fontos pont a világ térképén az Egyesült Államok számára, ráadásul neki van egyedül atomfegyvere a muszlim világban. Az al-Kaida felszámolásáért vívott háború frontja Pakisztán törzsi területein található. A CIA és az amerikai vezetés szerint itt van a tálibok és az al-Kaida hátországa, és a feltételezések szerint ugyancsak itt bujkál Oszama bin Laden is.
Az ország demokráciát szeretne, miközben Amerika a diktátort támogatja. Pakisztánban visszatetszést kelt, hogy a Bush-kormányzat teljes mellszélességgel mellette áll a demokratikus mozgalmakkal és az alkotmányos renddel szemben. Ez újabb lökést ad az Amerika-ellenességnek, vagyis a pakisztáni tálibok és az al-Kaida malmára hajtja a vizet.
