Az ENSZ által létrehozott hágai törvényszék nyomozói 2004 januárjában felfedezték Belgrádban a körözött exelnököt, majd egy hónappal később egy kis boszniai faluban (a szerb határ mellett) újra rátaláltak, ám a nagyhatalmak kísérletet sem tettek Karadzic elfogására – állította Florence Hartmann a Nezavisne Novine című boszniai lapnak adott nyilatkozatában.
Nem adja fel magát
Hartmann szerint Del Ponte többször is felkérte a boszniai Szerb Köztársaság tisztségviselőit, hogy szólítsák fel Karadzicot önmaga feladására, de hasztalan.
„Mit tehet a hágai törvényszék, ha a nemzetközi erők nem kapnak parancsot államaiktól a szökevény őrizetbe vételére és Hágának való átadására, a helyi (boszniai szerb) rendőrség pedig nemzeti hősnek tekinti és védi” a törvényszék által háborús bűnökkel vádolt és körözött volt vezetőt – tette fel a szónoki kérdést a volt szóvivő.
Véleménye szerint a nemzetközi erők azért „nem teljesítik kötelességüket”, mert „a Nyugat hibákat követett el (a boszniai háború alatt), hajlandó volt olyan kompromisszumokra, amelyek lehetővé tették a bosznia-hercegovinai népirtást, s most őrzi ezek titkát”.
Titkos egyezség?
A hágai törvényszék 1995 nyarán emelt vádat Karadzic ellen a srebrenicai muzulmán enklávéban boszniai szerb fegyveresek által elkövetett népirtás és más háborús bűnök miatt, de Karadzic eltűnt a boszniai háború (1992–95) lezárulása után.
Számos találgatás került a nemzetközi média híreibe arról, hogy titkos egyezség született annak idején Karadzic és Richard Holbrooke, az Egyesült Államok akkori balkáni megbízottja között, s az állt ebben a híresztelések szerint, hogy a boszniai szerb exelnököt megkímélik a hágai felelősségre vonástól. Hivatalosan sohasem erősítették meg ezeket a spekulációkat.
