Az internetes videó egyértelműen beszűrődött a politikai kommunikációba, és egyre tudatosabb, bizonyos értelemben a hagyományosnál hatékonyabb eszközévé válik. A politikai kommunikáció több szempontból hasonló problémákkal küzd az ezredforduló után, mint a reklám, a klasszikus marketingkommunikáció világa, mondta a FigyelőNetnek Fűrész Gábor kommunikációs szakértő.
Az egyik legfontosabb közös probléma az élménytúlkínálat és következményei. Olyan mennyiségű információ, szórakoztató és meggyőző tartalom áll ma már rendelkezésre a tömegkommunikáció legkülönbözőbb csatornáin, sőt tolakodik az életünkbe, hogy a fogyasztók, a nézők képtelenek ezeket mind feldolgozni, értelmezni, felhasználni – állítja a szakértő. Az élménytúlkínálat egyik következménye a nézők számára nem releváns tartalmak öntudatlan – a szelektív figyelem –, vagy éppen teljesen tudatos kerülése. Ezért Fűrész Gábor szerint sem a reklám, sem a politikai kommunikáció megszokott, néhol már unalmas, kiszámítható formái nem tartoznak a választók többségének kifejezett érdeklődési körébe. Így leggyakrabban ezek esnek áldozatul a szelekciós mechanizmusoknak.
A politika sokak számára nemcsak ellenszenves, de unalmas is. Ezek a nézői reakciók és a médiapszichológiai folyamatok késztetik arra az ezredforduló politikai kommunikációját, hogy saját hatékonyságának megőrzése érdekében folyamatosan új eszközöket, csatornákat keressen, mondta a kommunikációs szakértő. Az első ilyen jelentős változás a bulvár médiumokban való tudatos megjelenés volt az elmúlt 10-15 évben. Az internet ugyancsak új közeg a politikai kommunikáció számára, olyannyira, hogy annak izgalmas lehetőségeit csak most fedezik fel.
Az internetes videók politikai használatára először az Egyesült Államokban került sor: a tavalyi választási kampányban kiemelkedő szerepet kapott a YouTube. A pártok kimondottan a videomegosztó oldalra gyártott reklámokkal célozták meg az internetezőket, és így a szokásos csatornák – rádió, televízió – szűrőit, szabályait kikerülve volt lehetőségük üzenetet eljuttatni a nagyközönséghez. Ennek eredményeképpen a kampány igazán a neten tudott eldurvulni, ahol olyan „lejárató reklámok” is helyet kaphattak, amilyenek a hagyományos hírközlésben nem. Az ilyen reklámokat (web-only ads – csak netes reklámok) a szövetségi választási törvények nem szabályozzák. Nagyon jól mutatja ezt a demokrata Ron Kind kongresszusi képviselő ellen a republikánus Paul Nelson által indított hadjárat, amelyben arra hívják fel a szavazók figyelmét, hogy a wisconsini Lacrosse-ban induló jelölt az előző turnusban sorra megvétózta a katonai kiadásokat, és rákkutatás helyett arra költötte az adófizetők pénzét, hogy vietnami prostituáltak nemi életéről, illetve idősödő férfiak maszturbációs szokásairól készüljenek tanulmányok.
Ron Kind videója
Az ócsárolt képviselő természetesen nem ferdült hajlamai miatt juttatott forrásokat a videóban említett tanulmányokra, csupán a nemzeti egészségügyi intézet (National Institute of Health) költségvetését szavazta meg. Ez az intézet évente 50 ezer tanulmányt készíttet az orvoslás minden területén.
A videomegosztó oldalak nemcsak arra jók, hogy szűretlen tartalmat lehessen eljuttatni a felhasználókhoz, hanem arra is, hogy állandó napirendre emeljen olyan, egyébként jelentéktelen választási körzeteket, amilyenek például Lacrosse is – és ezzel ingyen publicitáshoz jut a szintén ott induló Paul Nelson. Ismert a recept: a videó linkje milliónyi e-mail címre vándorol nap mint nap.
Kampánycélra használta a YouTube-ot a konzervatív képviselő Don Sherwood is, aki a helyi tévéken való megjelenés mellett ezzel a kommunikációs eszközzel is küzdött az őt ért vádak ellen, melyek szerint bántalmazta fiatal szeretőjét.
Don Sherwood filmje
A demokraták egyik tanácsadója, Bill Buck szerint az internet forradalmasítja a politikai közbeszédet. A New Future Communications tanácsadója szerint ez az egyik leghatékonyabb és legolcsóbb csatorna arra, hogy egy üzenet minél több emberhez eljusson. A legfrissebb példa erre Tony Blair nemrég lemondott brit miniszterelnöké, aki rendhagyó módon internetes videoüzenettel köszöntötte Nicolas Sarkozyt a francia elnökválasztás alkalmából. Ilyen személyes köszöntés még nem zajlott. Amúgy a brit közönség számára nem újdonság a YouTube, hiszen David Cameron konzervatív vezető tavaly október végén indított saját oldalt, hogy jobban elérje a fiatalabb nemzedéket. A bemutatkozó videóban blog-jelleggel, otthoni környezetben számol be arról, miért tartja jó ötletnek ezt a kommunikációs formát.
David Cameron filmje
A baloldal számára sem teljesen újdonság a YouTube, hiszen „theuklabourparty” felhasználónévvel saját oldalt indítottak április elején a videomegosztón, Labour Vision címen, hogy „közvetlen és nem korlátozott” kapcsolatot teremtsenek a szavazókkal.
A kezdeményezés rögtön követőkre talált, a liberálisok is indítottak egy LibDem nevű oldalt, de megtalálhatók a videomegosztón az összes brit párt politikusainak saját oldalai is. (A miniszterelnöki köszöntést egyébként Blair nem a munkáspárt saját oldaláról, hanem a DowningSt usernevű miniszterelnöki iroda saját oldaláról tette meg.) A Labour Vision oldalon lévő beköszöntő videót négy nap alatt 11 ezren nézték meg. Ennek ellenére a munkáspárt szerint az oldal és a videók egy tanulási folyamat részei, amelyben sokat kell még fejlődniük.
Fűrész Gábor szerint a felület előnye, hogy váratlan, szokatlan közegben jelenik meg a politikai üzenet, ezért egy ideig biztosan nagyobb a figyelemvonzó képessége. Vannak azonban veszélyek is: a videókhoz adott kommentárok nem moderálhatók, a feltöltött anyagok manipulálhatók és újra közzétehetők anonim közegben, mondta a kommunikációs szakértő. Jó példa erre a sok negatív komment, amit a fenti videókhoz kapcsolódóan láthatunk, vagy az a videó, amit Blair beszédéből fabrikált egy ügyes kezű felhasználó, és amely a vágás után Sarkozyhez intézett szerelmi vallomásnak hangzik:
Blair köszöntője
A politikai kommunikáció általában az üzenetek és a csatorna kézben tartására törekszik. Ez csak részben érhető el a gerillamarketing közegeként is használt videomegosztón. A politikai tartalom csak akkor képes az első meglepetésen túllépve fenntartani az érdeklődést, ha aktuális eseményekhez kapcsolódik a tartalom, vagy szándékoltan szórakoztató. Ez utóbbi csak egyes politikusok imázsépítését, vagy az ellenfél játékosabb kifigurázását jelentheti.
A megosztók másik jellegzetessége a személyesség: a politikus szemtől szemben üzen a nézőnek. Ez a forma valóban új lehetőségeket jelent a politikai kommunikáció számára, mondta Fűrész Gábor. A szakértő szerint az elkövetkező egy-két évben biztosan kikristályosodik, hogy mely kommunikációs formák és tartalmak sikeresek és melyek sikertelenek az új közegben. Ezt követően a sikeres elemek a politikai kommunikáció állandó részévé válnak.
Az internetes közeg jövője Magyarországon a felhasználók számának bővülésével függ össze. Ha tovább nő a penetráció, és a 40 feletti generációk is képesek a jelenleginél jobban becsatlakozni a rendszerbe, az eszköz itthon is elterjedhet. Bizonyos értelemben pedig már létezik is: a Fidesz nemrég jelentette be Orbán Viktor videoblogját, amely egyelőre saját oldalán érhető el, OV TV címen.
Fűrész Gábor szerint elgondolkodtató, hogy a videomegosztókon ma jelenlévő politikai tartalom többsége nem tudatos kommunikációs tevékenység eredménye. A gerillaeszközök rendszeres alkalmazása azonban ma már közelebb van Magyarországon is a gyakorlathoz, mint gondolnánk. A közösségi videomegosztó oldalak terjedésével és a felhasználók által generált tartalom bővülésével pedig hozzá kell majd szoknunk ahhoz, hogy egyre több politikai videoüzenettel találkozunk.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
