Tony Blair az Egyesült Királyság rendkívüli vezetője volt – jelentette ki Washingtonban újságírók előtt Tony Snow elnöki szóvivő, aki arról nem volt hajlandó beszélni, hogy módosulhat-e az amerikai-brit viszony a jelenlegi pénzügyminiszter, Gordon Brown várható kormányfői kinevezése után.
Snow hangoztatta, hogy Blair és Bush “nagy barátok és szövetségesek”, és “a miniszterelnök képes volt együttműködni mindkét pártbeli elnökökkel és fenntartani egy nagy hagyományú, rendkívüli stratégiai fontosságú szövetséget”. A szóvivő a republikánus Bush elődjére, a demokrata párti Bill Clintonra utalt, amikor a “mindkét pártbeli elnököket” említette.
A szóvivő hangsúlyozta, hogy Bush és Blair kivételesen közel került egymáshoz az utóbbi hat évben, Bush elnöksége alatt, különösen az Amerikát ért 2001-es támadások után az iszlám szélsőségesség elleni küzdelemben működtek együtt szorosan. Snow nagyra értékelte, hogy Blair kitűnt az európai vezetők közül a 2003-as iraki invázió támogatásával, és hogy Washington szövetségesei között a britek adták a legnagyobb számú csapatot a küldetéshez.
Bush európai nagykövete
Az amerikai NPR rádió szintén pozitív hangon szólt a távozó Blairről, aki saját politikai karrierjében is sok mindent kockára tett az amerikai-brit barátság erősítése érdekében. Tízéves miniszterelnöksége alatt ő képviselte a legnagyobb odaadással az eddigi brit kormányfők közül a két ország közötti “különleges partnerséget”, amelyet még Winston Churchill hirdetett meg 1946-ban; elemzők szerint nemcsak Amerika-barát volt, hanem amerikai, legalábbis vérmérsékletét és politikai stílusát illetően.
Blair teljes lélekkel hangoztatta, hogy bármilyen brit miniszterelnöknek kötelessége együttműködni az Egyesült Államokkal. Ráadásul nemcsak a demokrata párti Bill Clintonnal, hanem republikánus utódával, George Bush-sal is megtalálta a hangot.
Az iraki kudarc árnyékában
A The Washington Post úgy látja: Blair eredményeire árnyékot vet az, hogy kiállt Bush és az iraki háború mellett. Blair azonnal és ösztönösen, habozás nélkül Bush mellé állt a 2001. szeptember 11-i terrormerényletek után, Nagy-Britannia Amerika legfőbb szövetségese lett az afganisztáni és később az iraki háborúban. Lényegében Bush európai nagykövete lett, aki próbálta meggyőzni a fegyveres iraki beavatkozást elutasító államférfiakat.
A lap idézte Peter Mandelsont, az EU brit kereskedelmi biztosát, aki szerint Blair máig meg van győződve az iraki invázió jogosságáról. Anthony Giddens politikai elemző szerint Blair kiváló belpolitikai eredményességét – a három egymást követő választási győzelmet, a stabil gazdaságot, a növekedést és az alacsony munkanélküliséget – elhalványítja a Szaddám Huszein utáni Irak katasztrófája.
A konzervatív The Wall Street Journal szerkesztőségi cikkében úgy foglalt állást, hogy Blair helyesen ítélte meg a terrorizmus problémáját, de nem tudta meggyőzni igazáról a hazai közvéleményt.
