Az orosz elnök felszólalása annyira agresszív volt az Egyesült Államokkal és a NATO-val szemben, hogy Putyinnak időnként csak a lábbeli hiányzott a kezéből, amellyel Nyikita Hruscsov egykori szovjet vezető az ENSZ-közgyűlési szószéket verte – jegyezte meg a Kreml-bíráló Kommerszant. A centrista Nyezaviszimaja Gazeta szerint Oroszország és az Egyesült Államok elismerte: többé nem tartják egymást stratégiai partnernek. Egyidejűleg olyan lépésekre hajlanak, amelyek visszavethetik őket a szembenállásba.
Újabb hidegháború?
Sok szakértő új hidegháború tanújeleként értékelte az elmúlt napok orosz és amerikai nyilatkozatait, azt jósolva, hogy Oroszország aktívabb külpolitikára tér át. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Moszkva megkísérli korlátozni Washington befolyását a legforróbb válsággócokban, és ez fokozza majd szembenállásukat egy sor éles probléma tekintetében – írta a lap Hidegháború, felesleges udvariaskodás nélkül című cikkében.
A Nyezaviszimaja Gazeta egy másik írásában, amely a Szuperhatalmi ambíciók diplomáciája címet kapta, Putyin “külpolitikai testamentumaként” értékelte a müncheni beszédet. Putyin Oroszország új külpolitikai irányvonalát hirdette meg, amelyet 2008-as távozása után fognak folytatni, és amelynek sarokköve az Egyesült Államokkal való nyílt szembenállás – írta az orosz elitlap.
A Vedomosztyi szerint Oroszországnak nincs elég (pénzügyi) eszköze egy új fegyverkezési versenyhez. Oroszország “a Szovjetunió széthullása okozta kisebbségi érzése folytán előbb igyekszik deklarálni újjászületését, mint az megtörtént volna. Putyin szeretné történelmi érdemeként rögzíteni a Szovjetunió világhatalmi szintjére való visszajutást. A cél nemes, de az állomás csak közbülső” – vélte a nyugati stílusú, liberális orosz lap szerkesztőségi cikkében.
Az unióval sem boldogultak
Egy német külpolitikai szakértő szerint az orosz elnök beszéde nem hidegháború kezdetét jelenti, hanem Putyin sokkal inkább Oroszország Nyugathoz fűződő viszonyának “új minőségét” konstatálta benne. Putyin kénytelen regisztrálni a Nyugattal fennálló ellentéteket, és megállapítani, hogy zsákutcába jutott korábbi politikája, amely az Európai Unióval való partnerségre irányult – mondta Alexander Rahr a Vedomosztyinak.
A radikálisan liberális Gazeta szerint a rangos müncheni hallgatóság tökéletesen megértette az orosz elnök mondanivalóját: “Oroszország az egypólusú világgal szembeni passzív ellenállásból az aktív ellenállásba megy át – katonai potenciáljának erősítésével és katonai-politikai tömbök építésével”.
Külön utakat jár a NATO?
Egy orosz kutató a lapnak nyilatkozva rámutatott, hogy a NATO-orosz partnerség nem oldja meg a fő feladatot, jelesül a kölcsönös feltartóztatási struktúrák létrehozását. Oroszországnak európai szövetségesekre kell szert tennie, hogy befolyást gyakorolhasson az Egyesült Államokra – vélte Dmitrij Danyilov.
Egy másik kutató, Vlagyimir Dvorkin nyugalmazott tábornok szerint Putyin beszéde elégedetlenséget tükröz amiatt, hogy a NATO Moszkvával való konzultációk nélkül cselekszik. Bár az orosz katonai potenciál erősödik, nem mérhető össze a nyugatival, míg a technológiai szakadék egyre tágul. Ilyen körülmények között a fegyveres erők “utolérési modellje” nem valósítható meg. Oroszországnak űrfelderítő rendszerekkel integrált, nagypontosságú fegyverek modernizálására kell összpontosítania – ismertette Dvorkin véleményét a Gazeta.
