“Hangsúlyozni szeretném, hogy a NATO nagyon értékelné Szaúd-Arábia részvételét” – hangoztatta Rizzo a Perzsa-öbölbeli országok rijádi találkozóján.
A NATO-főtitkárhelyettes kijelentésével a katonai szövetség 2004. júniusi csúcstalálkozóján útjára indított, úgynevezett “isztambuli kezdeményezésre” utalt, amely a közel-keleti és észak-afrikai országokkal való szorosabb együttműködést célozta. Bár a NATO azóta kötött együttműködési megállapodást néhány arab országgal – Kuvaittal, Katarral, az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel, – a kezdeményezésnek javarészt fagyos volt a fogadtatása, mivel a Közel-Keleten a térségbeli demokráciát erőltető washingtoni politika vázaként tekintettek rá Irak amerikai megszállása után.
Most azonban Washington arab szövetségeseit inkább a síita Irán növekvő befolyása aggasztja Irakban és a zömében szunniták lakta régióban. Szaúd-Arábia – az Egyesült Államok legfőbb térségbeli szövetségese és a világ legnagyobb kőolajtermelő országa – osztja a washingtoni aggodalmakat Irán állítólagos titkos atomfegyver-programja miatt, noha Teherán azt állítja, hogy atomprogramja kizárólag az energiatermelést szolgálja. Szaúd-Arábia tart attól, hogy az amerikai csapatok esetleg a kelleténél korábban távoznak Irakból, hagyva az iráni befolyást megerősödését, és kitéve az ott élő szunnitákat a síita milíciók kényének.
“Számos közös kihívással szembesülünk: hogyan fékezzük meg a tömegpusztító fegyverek elterjedését, hogyan szálljunk szembe a szélsőségekkel…, miként kezeljük az életképtelen országok okozta ingatagságot” – hangoztatta Rijádban Minuto-Rizo.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
