Kéthetes szünet után szerdán Bagdadban folytatódott Szaddám Huszein volt iraki elnöknek és hét egykori alvezérének a pere, ezúttal a fővádlott jelenlétében. Szaddám Huszein, korábbi magatartásával ellentétben, nyugodtan viselkedett a tárgyalóteremben, és láthatóan nagy érdeklődéssel figyelte a fejleményeket. Állítása szerint fogva tartása alatt verték és kínozták őt az amerikaiak. “Az amerikaiak ütöttek és kínoztak” – mondta a bíróság előtt, amely az ellene és hét vádlott-társa ellen emberiesség elleni bűnök címén zajló perben jár el. “Ütöttek minden testrészemen, és a nyomok még most is látszanak” – mondta.
A Fehér Ház tagadta a volt iraki diktátor vádjait: Scott MCClellan szóvivő “felháborítóan nevetségesnek” nevezzte a Szaddám által mondottakat.
A tárgyalást december 7-én – alig két és fél órás meghallgatás után – napolták el, miután az exdiktátor, fogva tartásának rossz körülményeire és a bíróság “igazságtalanságára” hivatkozva, megtagadta a részvételt a tárgyaláson. Csak a szerdai tárgyalás után, januárban kerülhet sor a védelem tanúira, akik Dzsaafar al-Muszavi főügyész szerint legalább negyvenen lesznek, köztük a régi rezsim három egykori minisztere. Ugyanakkor a Szaddám Huszein védelmével megbízott ammáni ügyvédi közösség már hétfőn cáfolta a tanúkra vonatkozó adatot, és megismételte: törvénytelennek tekintik a bagdadi különleges bíróságot és hiteltelennek a vád tanúit, akik részletesen beszámoltak az őket és másokat ért atrocitásokról.
A jelenlegi per tárgya a síiták lakta Dudzsail faluban elkövetett 1982-es vérengzés, amelyet megtorlásul hajtott végre az akkori biztonsági szolgálat egy Szaddám Huszein elleni merényletkísérlet miatt. A tömeggyilkosságnak több mint 140 síita esett akkor áldozatul.
A volt diktátort és hét társát emberiesség elleni bűnökkel vádolják, s akár halálra is ítélhetik őket. Egyes iraki kormánytisztviselők reményüket fejezték ki, hogy Szaddám Huszein pere segíthet begyógyítani a rezsim áldozatainak sebeit, és közelebb hozhatja egymáshoz az irakiakat. Ugyanakkor a tárgyalás rávilágított az iraki etnikai és vallási ellentétek mélységére. Sok szunnita arab biztosította rokonszenvéről a bukott elnököt, sőt voltak, akik nosztalgiával viseltettek uralma iránt. Ugyanakkor a síita és a kurd közösség tagjait örömmel tölti el, hogy az egykor nagyhatalmú Szaddám Huszeint a vádlottak padján látják.
