Ki az erősebb?
A világon egyedülálló francia félelnöki rendszer lényege, hogy mind a – közvetlenül választott – köztársaság elnöknek, mind pedig a miniszterelnöknek erős hatalmat biztosít. Ha a kormány- és az államfő azonos pártállású, a szisztéma elnöki rendszerként működik. Mivel azonban a két tisztség választási ciklusai el vannak tolva, így nem ritka, hogy különböző pártállású személyek töltik be Franciaország két legfontosabb pozícióját. A de Gaulle által megálmodott Alkotmány szerint azonban az elnök itt is erősebb, hiszen azon felül, hogy feloszlathatja a parlamentet, bármilyen döntést kivehet az országgyűlés kezéből, és az állampolgárokkal megszavaztathatja.
Jacques Chirac köztársasági elnöki hivatala már hétfőn jelezte, hogy kormányátalakításra készül a francia elnök, miután a népszavazáson a szavazópolgárok többsége elutasította az Európai Unió alkotmányát.
Chirac találkozott a távozó kormányfővel és számos vezető politikussal is, köztük Dominique de Villepin belügyminiszterrel is. Kedden délelőtta aztán felszállt a fehér füst és miután nyilvánosságra került, hogy Chirac elfogadja Raffarin lemondását az is eldölt, hogy az utódja eddigi belügyminisztere lesz.
A franciák többsége elégedetlen volt Raffarinnel, aki a jobbközép pártok 2002-es választási győzelme óta irányította a francia kormányt. Az utóbbi időben a politikus támogatottsága azonban mélypontra zuhant: friss közvélemény-kutatások szerint a lakosság 90 százaléka kifogásolta a munkáját.
Dominique de Villepin számított a legesélyesebbnek a népszerűtlen Raffarin posztjára, akit a sikertelen gazdasági reformok és a magas munkanélküliség után az európai alkotmány leszavazásáért bűnbaknak is tekintett az elnök. Villepine mellett a posztra esélyesnek tartották Michele Alliot-Marie védelmi minisztert és Nicolas Sarkozy-t, a kormányzó párt vezetőjét is.
Az új kabinet összetételéről még nem nyilatkoztak, egy francia képviselő szerint azonban a miniszterelnöki posztról most lemaradt Nicolas Sarkozy vezeti majd a belügyminisztériumot, ahogyan tette ezt már korábban is egy ideig a magyar származású politikus.
Posztról posztra
Az iróként és költőként is ismert, arisztokrata származású Dominique de Villepin Rabatban született 1953. november 14-én. Irodalmi és jogi végzettsége után politikai tudományokból szerzett diplomát a francia elitképzőben, az ENA-n.
A francia külügyminisztériumban közel-keleti tanácsadóként dolgozott 1984 és 1987 között, majd 1989-ig Franciaország washingtoni nagykövetségének sajtóattaséja volt. 1995 és 2002 között, Chirac első elnöksége idején az államfő legközelebbi munkatársának számított mint az elnöki hivatal főtitkára, majd 2002-ben külügyminiszter, egyben az iraki háborút ellenző francia politika fő tolmácsolója lett.
Utána egészen mostanáig belügyminiszterként tevékenykedett Raffarin kormányában. Kinevezésével az ő feladata lesz “friss lendületet adni” a francia kormány politikájának, ahogyan azt Jacques Chirac köztársasági elnök az európai alkotmány elutasításával végződő népszavazás utáni nyilatkozatában ígérte.
