Sediánszky Jánost hosszú betegség után, otthonában, szerettei körében érte a halál hétfőn hajnalban – közölte a családja az MTI-vel. Az újságíró nevéhez olyan műsorok fűződtek, mint a Jó reggelt, vasárnap!, a Kulturális magazin, az Írók mikrofonközelben és a Vers mindenkinek.
Sediánszky Jánost 1957 augusztusában hívták a Magyar Rádió külügyi osztályára, ahol a nemzetközi rádiós, főleg zenei műsorcserét szervezte, majd pár év múlva az irodalmi főosztályra került előbb szerkesztőként, majd főmunkatársként.
Az ő leleménye volt a vasárnap reggeli rádiózás, ezután indították el a Vasárnapi újság című műsort. Nevéhez fűződött a Kulturális magazin, a Világvasárnap, a Körhinta és az Irodalmi kávéház, amelyekben külföldi és magyar írókkal, színészekkel, zeneművészekkel készített beszélgetéseket, tudósításokat.
Saját bevallása szerint élete legmegrendítőbb élménye, legnagyobb kitüntetése volt, amikor meghívták a Vakok Országos Intézetébe, ahol vendéglátói azt mondták neki, hogy olyan élvezettel hallgatják, hogy szinte látják a műsorait. Azt vallotta, ez a hivatás lényege.
Pályafutása alatt számos hírességgel készített interjút. Mikrofonja elé ült mások mellett Friedrich Dürrenmatt, Alberto Moravia, Simone de Beauvoir, Marina Vlady, Gina Lollobrigida, Mario del Monaco, Pierre Boulez, Jean-Pierre Rampal, Juliette Gréco, Gérard Depardieu és Charles Aznavour is.
Kötődése a francia nyelvhez, kultúrához egész életét végigkísérte. Országos ismertségre a Magyar Televízióban az 1970-es években sugárzott francia nyelvlecke-sorozattal tett szert.
1983-ban a Magyar Televízió irodalmi osztályának élére hívták. Kortárs írókkal, művészekkel készített beszélgetéseket, vendége volt Illyés Gyula, Weöres Sándor, Pilinszky János, Szabó Magda, építészeink közül Makovecz Imre, Csete György, Finta József. Legnézettebb műsorai közt szerepelt a szombat esti Vers mindenkinek sorozat. Európai nagyvárosokat bemutató tévéfilmeket is készített, 1992-ben a Sevillai Világkiállítás magyar pavilonjának művészeti vezetője volt.
A Duna Televízió megalakulása után ott folytatta a kulturális útifilmek készítését, Chirac elnök látogatásakor egész napos műsorfolyamot készített francia-magyar témákban, több riportfilmben számolt be a franciaországi magyar rendezvényekről.
Találkozásait, utazási élményeit, műfordításait nyomtatásban is megjelentette Jó reggelt Európa, Emlék és varázslat, Francia nyár, francia szerelem, Egy élet tájai című kötetekben.
A Magyar Televízióban 1994-ben nyugdíjazták, de a Kossuth rádióban utána is hosszú évekig készítette sorozatait, az Új évezred felé vagy A múzsák kertjében című műsorokat. Ezzel párhuzamosan a 2004-ben alakult Magyar Katolikus Rádióban is dolgozott.
Such György, a Magyar Rádió akkori elnöke 2007-ben a Magyar Rádió Örökös Tagja címmel jutalmazta. A Köztársasági érdemrend tiszti keresztjét 2000-ben vehette át, 2003-ban Francia Köztársaság Idegenforgalmi aranyérmében, 2004-ben Pethő Sándor-díjban, 2004-ben Köztársasági elnöki érdeméremben részesült, 2007-ben Prima-díjat, 2008-ban Illyés Gyula-díjat, 2012-ben Táncsics Mihály-díjat kapott munkája elismeréseként.
