Takaró Mihály szerint Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád és Ady Endre nemcsak a magyar, hanem az európai és a világirodalom szempontjából is jelentős költő volt. Bayer Zsolt vendégeként az Echo tévében az irodalomtörténész Ady Endréről azt mondta, hogy
legnagyobb versei nemcsak a magyar költészetben, hanem annak egy speciális változatában, az istenes költészetben is nagyon jelentős mérföldkövet jelentenek, hiszen 1908 és 1912 között minden egyes kötetének nyitóciklusa istenes vers volt.
Úgy vélte, nem véletlenül alakult ki sem az Ady-kultusz, sem a vita a személye körül. Ady világnézeti váltásával megtagadta korábbi mentorait, amikor nem a konzervatív Új Időket, hanem a liberális Nyugatot választotta – tette hozzá. A népi-urbánus vitáról Takaró Mihály azt mondta, az nem az 1920-as években kezdődött. 1908-ig átjárás volt, az írók több lapba írtak egyszerre.
Amikor megjelent a Nyugat 1908. január 1-jén, elindult Magyarországon egy olyanfajta harc, ami a magyar líra tökéletes megújulását eredményezte.
1909-től kezdődött az irodalomkritikai háború, a Nyugat szerzői annulláltak minden nemzeti témájú magyar színdarabot, 1918-tól pedig a jobboldali Magyar Figyelő ugyanezt teszi a másik oldallal. Az irodalomtörténész nemmel válaszolt a kérdésre, hogy be kell-e „temetni az árkokat”, szerinte, ha ez megtörténne, az az írók és költők önfeladásához vezetne.
Kiemelt kép: Youtube
