Közélet

Miért dolgozzák magukat halálra a japánok?

Mint megírtuk, szívelégtelenségben meghalt egy 31 éves japán újságíró, aki a halála előtti egy hónapban mindössze két szabadnapot vett ki. A nő összesen 159 órát dolgozott pluszban a japán köztévénél, azaz ha havi 20 munkanapot veszünk, ez olyan, mintha egyenletesen elosztva

mindennap 8 órát túlórázott volna.

Az eset egyébként még 2013-ban történt, de csak most hozták nyilvánosságra a részleteket. Az újságírónő közel sem az egyetlen, akinek halálát a rengeteg túlóra okozta Japánban,

  • 2016 októberében egy 27 éves férfi halt meg szívelégtelenségben, halálát az orvosok szerint a rengeteg túlórázása okozta,
  • 2015-ben karácsony napján egy 24 éves férfi lett öngyilkos, aki 100 órát dolgozott pluszban a halála előtti egy hónapban,
  • 2015 áprilisában egy 24 éves nő vetett véget az életének, miután egy hónap alatt több mint 100 órányi túlórát halmozott fel,
  • 2008-ban a Toyota egyik vezető mérnöke vesztette életét havi 80 pluszmunkával töltött óra után.

Ennyi haláleset után nem véletlen, hogy a jelenségnek már nevet is adtak, ez a karoshi. A fogalom még a ’60-as évek elején született meg, de azóta egyre több olyan munkavállalóval kapcsolatban használják, aki annyit dolgozik, hogy az egészségét, sok esetben pedig akár az életét is fenyegeti.

Michiyo Nishigaki a BBC-nek mesélt arról korábban, hogy mennyire büszke volt, amikor fia, Naoya egyetem után rögtön állást kapott egy japán telekommunikációs cégnél. Két év elteltével azonban már látszott, hogy nincs minden rendben a gyermekével.

Amikor a fiú hazalátogatott, már az ágyból sem lehetett kirángatni, mindig csak annyit kért, hadd aludjon még egy kicsit.

Mindig az utolsó vonatig dolgozott, ha lekéste, az asztalánál aludt az irodában

– mesélte az anya.

Így akár 37 órát is dolgozott egyhuzamban. Naoya két évvel később, 27 évesen gyógyszertúladagolásban vesztette életét. A halál okának az ő esetében is a karoshit jelölték meg.

Fotó: Thinkstock

Idei kutatások azt mutatják, hogy a japán cégek dolgozóinak mintegy negyede több mint 80 órát túlórázik egy hónapban, sokszor ráadásul úgy, hogy ezért semmilyen pluszjuttatást nem kap. A japánok egyébként ezt a 80 órát jelölték meg annak a „küszöbnek”, ami felett már megnő az esély halálozásra.

Az alkalmazottak 12 százaléka pedig még ennél is többet, havonta 100 órát tölt pluszban a munkahelyén.

Nem véletlen tehát, hogy hatalmas a nyomás a japán kormányon, hogy kezdjen valamit a helyzettel. Született már javaslat arra, hogy havi 100 óra legyen a havi maximum túlóra, ami még mindig őrülten sok, azonban a megoldás egyre sürgetőbb, hiszen egy év alatt majdnem kétezer japán lett öngyilkos a munkával összefüggő stressz miatt.

Néhány hónappal ezelőtt a kormány újabb akciót hirdetett a probléma megoldására, aminek lényege, hogy arra ösztönözzék a cégeket, hogy minden hónap utolsó péntekén engedjék haza a munkavállalóikat délután háromkor.

Azt is sorozatosan hangsúlyozzák, hogy a dolgozók vegyenek ki évi 20 nap szabadságot, de egyelőre úgy tűnik, nem túl meggyőzően teszik, hiszen 35 százalék egyetlen napra sem hagyja ott az irodát.

A Toshima irodáiban ennél drasztikusabb eszközt is bevetettek, a tokiói irodaházakban ugyanis minden este hétkor lekapcsolják a lámpákat, ezzel ösztönözve az embereket, hogy menjenek haza.

Miért csinálják?

Egy japán egyetemi professzor elmondása szerint a japán munkahelyeknek része a túlóra, szinte ugyanannyira, mint az eredeti munkaidő. „Senki sem kényszerít senkit a túlórázásra, de a dolgozók mégis úgy érzik, mintha kötelező lenne” – közölte Koji Morioka.

A rengeteg munkával töltött óra minden ördögi dolog eredete Japánban. Az emberek olyan elfoglaltak, hogy panaszkodni sincs idejük.

Hogy hogyan lehetne ezen változtatni? A professzor szerint az egész „túlórakultúrát” kellene lecserélni, és helyette időt teremteni a család és a különböző hobbik számára.

Segítségre van szüksége?

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetbe kerül, van segítség! Hívja a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik