Tüntetésektől volt hangos július első hete, de végre van egy közös pont

Szokatlanul aktív volt július első hete – legalábbis a parlamenten kívüli politizálás szempontjából. Míg a hivatalos törvényhozás lényegében leállt, a Kossuth tér július elsején és másodikán is megtelt, a hét közepén pedig a Városliget vált a politika színpadává. Sándor Mária 12 órás tüntetése, a Budapest Pride éves felvonulása és a Ligetvédők harca egyaránt civil kezdeményezésből kinőtt, de egyértelműen és határozottan politikai megmozdulás, amelyek ráadásul a korábbi tüntetéseknél jóval politikaibbak is voltak.

A három tüntetés – és szereplői – meglehetősen más utat jártak be, mára azonban közös elem lett, hogy az eddigi civil rendezvényekkel szemben a politikusokat és pártokat egyáltalán nem zárták ki, sőt, aktív támogatói és adott esetben felszólalói voltak e rendezvényeknek.

Sándor Mária mozgalma már a kezdetektől sokkal nyitottabb volt a politikai pártok felé, mint a 2014 utáni tiltakozások általában: a mindenki kizárása stratégia helyett úgy döntött, elmegy mindenhova, ahova hívják, így azon kevés szereplők egyike, aki tavasszal néhány nap eltéréssel állt a Demokratikus Koalíció és a Jobbik színpadán is. A július 1-i tüntetésen pedig fordultak a szerepek, pártpolitikusok álltak Sándor Máriáék színpadán: Komáromi Zoltán, az Együtt önkormányzati képviselője és Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke is beszédet mondott.

A Budapest Pride programhetét lezáró felvonuláson évek óta vesznek részt politikusok, ez idén sem volt másképp, ám a szexuális kisebbségek jogaiért küzdő szervezet menetelése idén mindenképp politikaibb volt, mint az elmúlt néhány évben. Egyrészt az Együtt saját kamionnal vett részt a felvonuláson, másrészt a menet a Kossuth térre érkezett meg, miközben az élen haladó kamion tetején papírfigurákra ragasztott Fidesz-politikus fejek integettek (a szervezők a korábbi évekhez hasonlóan idén is meghívtak több kormánypárti politikust). Harmadrészt a Parlament előtt tartott beszédében a Pride szóvivője erősen politikai tartalmú beszédben állt ki az LMBTQ csoportok jogaiért és a kormány szűkítő családértelmezése ellen.

Végül a Ligetvédők tiltakozása a múlt heti, a területet őrző és a munkák elkezdését megakadályozni akaró civilek összecsapása után vált egyértelműen az országos politikai színterévé: a helyszínen több helyi és országosan ismert politikus is megjelent, elsősorban a kerület polgármesterét adó PM soraiból, valamint az LMP és Együtt több képviselője is a helyszínen volt.

Miközben azt láttuk, hogy ezeken a tüntetéseken legitim szereplőként jelenhettek meg politikusok, ráadásul mindhárom esetén erős kormánykritikával találkozunk (egészségügy, szexuális kisebbségek jogkorlátozása, környezetvédelem és jogállamiság), az ellenzéki pártok igencsak eltérő mértékben vettek azokon részt. Lényegében csak az Együtt és a PM köthető mindhárom tüntetéshez – mind aktivitás, mind vezető politikusi szint alapján. Az MSZP elsősorban budapesti szinten, fővárosi politikusai révén jelent meg – ennek legnyilvánvalóbb jele az volt, mikor a Pride-felvonulás elején a támogató szervezetek között az MSZP a budapesti szervezetének kiemelésével szerepelt. Az MSZP számára a Liget-ügy más szempontból problémás: Karácsony Gergely, a PM zuglói polgármestere többször is arról beszélt ugyanis, hogy a kerületi önkormányzatban az MSZP a Fidesz képviselőivel együtt inkább a Liget beépítése mellé állt. Az ügyben az országos, a fővárosi és a kerületi MSZP is egymásra mutogat, nem mondhatjuk, hogy e kérdés átlátható módon rendeződött volna. Sándor Mária tüntetésén ugyanakkor a párt budapesti elnöke és a frissen megválasztott pártelnök egyaránt részt vett.

A DK esetén is jóval kisebb az aktivitás, mint azt a párttól megszokhattuk: más ügyben láttuk már, hogy Gyurcsány Ferencet rendőrautóba ültetik, a Városliget tüntetői azonban ugyanakkor most nem látjuk. A DK pártelnöke tavaly még részt vett a Pride-on is, idén viszont nem menetelt velük (a DK, mint párt jelen volt).

A háromból két tüntetésen továbbá ott lett volna a helye a Jobbiknak is: az egészségügy és a környezetvédelem egyaránt olyan (szak)politikák, amik elvileg fontosak a pártnak és amikben fel is szoktak szólalni – a Liget kapcsán a párt beérte egy közleménnyel. Ami a Pride-ot illeti, a párt támogató részvétele igen csak meglepő lett volna, legalább annyira, mint amennyire a felvonulásra kiadott közleményük harcias jellege: a néppárti stratégiát végrehajtó Jobbik „beteg, deviáns emberek”-nek nevezte a résztvevőket és a menet betiltását ígérte megválasztása esetére. A Jobbik alighanem úgy érezte, versenyeznie kell a KDNP ifjúsági szervezetének közleményével, amiben a vallásgyalázónak nevezik a Budapest Pride-ot és a szexuális kisebbségek jogkiterjesztésétől eljutnak az „özvegy kecske jogáért”. Természetesen mindez nem újdonság: a korábbi években visszatérően láttuk, hogy a pártpolitikai színtéren az LMBTQ jogok sokkal inkább kerülnek elő kirekesztő, intoleráns megszólalásként, mint támogató környezetben.

A három tüntetés közül a Ligetvédők harca az elmúlt és elkövetkezendő napokban is zajlik még, míg az egészségügy kérdése és a szexuális kisebbségek jogkiterjesztése hosszú távú ügye a magyar politikának, ami a baloldali, liberális ellenzéki pártoknak jó példa lehetne arról, hogyan lehet hatékonyan együttműködni a meglévő és aktív civil szereplőkkel. Utóbbiak a korábbinál egyértelműen nagyobb nyitottságot mutattak, a politikusok azonban ezúttal sokkal kevésbé éltek ezzel, mint tehették volna.