Ősztől a pedagógusokat és az intézményvezetőket olyan rendszeres egyéni és csoportos önértékelésre kötelezik, amelyek eredményeit az Oktatási Hivatal központi adatbázisában tárolják majd. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet aggályosnak tartja, hogy a jogszabályok alig mondanak valamit arról, mit kezd a hivatal az ország összes pedagógusának rendszeresen frissülő személyes adataival.
A homályban hagyott szabályozás alapján törvénysértő módon zajló rendszeres központi ellenőrzés és maga az adatbázis a pedagógusok alkotmányos jogainak sérelmét okozza.
Az ellenőrzés rendjét szabályozó EMMI rendelet szerint az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés hivatalos célja az intézmény szakmai fejlődésének támogatása, ám az intézményi önértékelés eredményeit az Oktatási Hivatal informatikai támogató rendszerében rögzítik. A személyes adatok átadása az ellenőrzés alá vont pedagógusok, intézményvezetők és az ellenőrzött oktatási intézmény számára kötelező.
Az intézményi önértékelés alapján, amely lényegében kiterjedt kötelező személyesadat-gyűjtés, az Oktatási Hivatal olyan országos adatbázissal rendelkezik majd, amelyben gyakorlatilag az összes pedagógus így létrejövő szakmai profilja megtalálható lesz.
Ők is emberek
Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet szerint mint minden embert, a tanárokat is megillető alapvető jog az információs önrendelkezés szabadsága, ami a pedagógusok személyes és szakmai autonómiájának is fontos alkotmányos biztosítéka.
Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. (Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés)
Az intézményi önértékelés szabályozása egészében és részleteiben is sérti az alkotmányosság általános elveit, a hatályos magyar Alaptörvényt és a törvényi szabályokat. Az intézet szerint a szabályozás az alkotmányosság első, formális követelményét sem teljesíti, mivel rendeleti úton szabályozza az adatkezelést.
A pedagógusok alapjogait – az önértékelés keretében megvalósuló kötelező személyesadat-gyűjtéssel – nem törvényben, hanem miniszteri rendeletben és egy – jogi státusz nélküli – kézikönyvben korlátozzák. Ez azonban az Alaptörvény alapján is csak törvényben lenne egyáltalán lehetséges.
Mindezt tetézi a tartalmi követelmények megsértése, így például az, hogy szinte csak olyan személyes adatokat kérnek, amelyek között lehetnek akár olyanok is (pl. egészségügyiek) is, amelyek a törvény fokozott védelme alatt állnak. A rendelet ráadásul nem szól az Oktatási Hivatal adatkezelési jogairól, annak korlátairól. Az sem világos, hogy a hivatalban, esetleg azon kívül, kik és milyen hozzáférési jogosultsággal rendelkeznek majd.
De a szabályozás még annak sem adja indokát, hogy egyáltalán milyen alkotmányos célt szolgál az intézményi adatok központi adatbázisba rendezése. Alkotmányos cél nélkül egyébként sem fogadható el kötelezően elrendelt adatkezelés.
Alkotmányos indokok híján csak egy állami monstrum látszik, amely minden tanárról szinte mindent nyilvántart. Az intézet szerint az így kialakuló személyiségmodell hamis lehet, mert nemcsak az intézményi konfliktusok torzító elemét, hanem a diákok és szülők véleményét sem képes figyelembe venni.
Aki bizonytalan abban, hogy kik mit tartanak róla nyilván, törekedni fog arra, hogy ne saját késztetéseit kövesse, hanem olyan viselkedést tanúsítson, amit átlagosnak vél, semmiképp ne tűnjön ki. Ugyanezt állapította meg az átláthatatlan helyzetet eredményező giganyilvántartásokkal kapcsolatban a magyar Alkotmánybíróság is.
A pedagógusokról vezetett nyilvántartási rendszer a formai és tartalmi alkotmányosság követelményét is sérti, ezért az intézet emlékeztet rá, hogy minden pedagógust megillet a bírósági jogorvoslat.
A jogsérelmet szenvedett pedagógusokat az Oktatási Hivatallal szemben és az adataikat összegyűjtő és továbbító intézmények ellen is megilletheti a bírói jogvédelem.
Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, ha eljön ennek az ideje, a jogsérelmet szenvedetteknek segítséget nyújt.
