50 magyar rendőr kutatott Rábafüzesen és környékén, míg vasárnapra virradóra megtalálták annak az osztrák fiúnak a holttestét, akit az éjszaka leple alatt, szőnyegbe csavarva csempészhetett át Magyarországra a vele egykorú gyilkosa – írja a Blikk.
Az osztrák nyomozók ma számolnak be a részletekről.
Nem hivatalos információk szerint az egyik fiú arra kényszerítette a másikat, hogy erőszakolja meg a barátnőjüket, a megfélemlített fiú aztán fegyverrel végzett a barátjával.
„Ha megvernek engem, akkor azt érzem, hogy rossz vagyok”
Egyre nő a fiatal korú bűnelkövetők száma világszerte. Hegedűs Judit szociológus a aszódi javítóintézetben a fiatalok és az erőszak kérdését járta körbe. Az ide kerülő bűnöző fiatalok mind az erőszak valamilyen formájának elszenvedőiből lesznek használói. Döbbenetes dolgokat mondtak az őket kérdező társadalomtudósnak:
“Nálunk a büntetés olyan volt, hogy az én mamám nagyon szigorú volt, mert ő tényleg arra tanított minket, hogy soha semmit ellopni nem szabad. Felügyelet nélkül még 13-14 évesen is nagy ritkán mehettünk le csak az udvarra. Ha bármit csináltunk, ami nem tetszett neki, nagyon megvert mindenért, minden apró hibáért. Míg kisebbek voltunk a fenekünkre ütött, meg ilyeneket, aztán később a strandpapucsával, amikor 8-10 évesek lehettünk. Az nagyon fájt.”
De a szeretettelen, nemtörődöm környezet is rosszat hoz: “Eléggé el voltam engedve, nem nagyon büntettek. Maximum annyit, hogy nem engedtek le az udvarra, nem nézhetem tévét. Nem nagyon vertek meg. Lehet, hogy jobb lett volna, ha egyszer-kétszer lekevertek volna egy pofont, mert akkor talán nem lennék itt. Akkor jó volt, hogy szabadjára engedtek és ráértem haza menni 10 évesen éjfélkor, hajnali kettőkor. De most már bánom, hogy elengedtek, bánom, hogy nem figyeltek oda jobban rám.”
“Nem éreztem jól magamat az iskolában. Egyedül én voltam az osztályban cigánylány. A tanárok se szerettek nagyon, mert rossz voltam, mert piszkos voltam és mer’ cigány voltam. Inkább nem is mentem el suliba. Így legalább én is jól éreztem magamat.” „(…)féltek tőlem a tanárok. Nem is csodálom, mert megfenyegettem őket, ha nem engednek át, megöletem őket. Az biztos, hogy ezt nem tettem volna meg, de inkább átengedtek.”
“Az a gyerek is rossznak érzi magát, amelyiket állandóan lehülyézik. Aki így nő fel, az bánatos. Bármit tesz a gyerek és azt hiszi, hogy az jó, de lehülyézik, akkor sose fog bízni magában. Az se vidám dolog, ha a gyereket ütlegelik, mert mély nyomot hagy benne. Szerintem a verésnél az is van, hogy ha megvernek engem, akkor azt érzem, hogy rossz vagyok. És az nem jó. Mind a kettő nagyon rossz.”
